Napi Spiritualitás

"Kik vagyunk mi, hogy a világ sorsáról döntsünk? Döntsön maga a világ! Kik vagyunk mi, hogy titkaink legyenek a világ előtt? Hadd tudja meg őket a világ, aztán döntsön önmaga sorsáról!" "Hiszek... Van hitem. ... Hiszek, de miben? ... Hiszek a hitben... Nem kell, hogy legyen valamink, amiben higgyünk. Csak a hit kell, hogy valahol van." /Alfred Bester: Tigris! Tigris!/

Friss topikok

  • VicGilson: <a href="http://www.life.hu/bulvar/20140720-kulcsar-edina-lett-magyarorszag-szepe-udvarholgyei-... (2014.07.20. 23:33) Nehéz kereszt
  • tesz-vesz: 2. lett a La Man-i 24 órás versenyen. elképesztő. járt itthon is, mikor megnézte a tábort, meg ké... (2011.11.12. 21:35) Nagy öregek - Paul Newman
  • VicGilson: @IGe: Poénnak jó a link :) @Zollendroller: Szervusz, Zoli! Úgy tűnik, hogy igen: Popper Péternek ... (2010.06.29. 14:05) In Memoriam Popper Péter

Én, az EGO

2008.01.27. 15:18 | VicGilson | 13 komment

Címkék: gyerek isten szülő gyermek szeretet megvilágosodás buddha mester csernus osho müller péter reinhold messner

Hosszú kihagyás után ismét bejegyzek :)
És úgy hiszem: meglehetősen csapongósra fog sikeredni ez a mostani.

A szeretet és az önzetlenség nemes érzések. Viszont kell, hogy az embernek fontossá, igazán fontossá váljon saját maga. Az egyensúlyt megtalálni nyilván nem egyszerű - elvéteni annál könnyebb. Sokunkból lesz egoista, érzéketlen, önző személy - átesve az önszeretet és elfogadás túlsó oldalára. Arany középút, ahogy már a régi bölcsek is megmondták. Mondani könnyű - elérni, megvalósítani többnyire egy élet is kevés.

Mindazonáltal nekem a mártír-típusú emberekkel szemben mindig erős gyanúm van. Ahogy Reinhold Messner írja:
"Nekem gyanúsak az úgymond 'önmagukat másokért feláldozó emberbarátok', akik hegyeket mozgatnak meg embertársaik kedvéért - aki mások bőrébe bújva igyekszik önmagát megvalósítani, annak önmagával szemben van rossz lelkiismerete."

Rendkívül mély spirituális igazságnak tartom ezt a kijelentést. Mindig is valamiféle megmagyarázhatatlan viszolygással töltöttek el például azok a szülők, akik a gyermek érdekét miden körülmények között mindennél előbbre valónak tartják. Egyértelmű, hogy az ember a gyermekéért ha kell, mindennél nagyobb áldozatokra képes, és az is, hogy adott esetben akár az életét adja érte (van erre példa szép számmal, és bizony: az apák, a férfiak részéről is!).
De amikor a szülő a gyereket rakja a világ középpontjába, és lépten-nyomon biztosítja felsőbbrendűségéről, mindenki mással szembeni előbbrevalóságáról, azzal a bizonyos 'te bármit megtehetsz, kisfiam, és érted anyád is bármit, és te, és csak te számítasz, és körülötted forog a világ' hozzáállással: nos, akkor egy rendkívül hibás énképet nevel bele és szilárdít meg a gyermekben. Az ilyen szülő az, aki ha bármiféle - vélt avagy valós - sérelem éri az ő kicsikéjét, azonnal megy az iskolába, és ha kell, a tanárral mossa fel a padlót. Az ilyen szülő az, aki a végletekig elkényezteti a gyermekét - megfosztva ezzel őt a problémamegoldás tapasztalatától, örömeitől, és a saját lábára való állás lehetőségétől. És az ilyen szülő az, aki azért nem foglalkozik önmagával, mert - úgymond - a gyerek mindennél fontosabb; inkább elhanyagolja magát, nem sportol, nem mozog, nem költ magára rendesen: inkább lemond mindenről a gyerek javára.
Valójában ebben a viselkedésben - és itt lép a képbe a messneri éleslátás! - lustaság, félelem és gyávaság egyaránt keveredik. És mindennek mi lesz az eredménye? Egy túlhajtott, frusztrált, valójában gyenge akaratú szülő - és egy olyan gyerek, aki lehet, hogy külsőleg kitűnő eredményeket tud felmutatni (színjeles tanulmányi eredmény, sportsikerek, stb.) - valójában azonban ő maga is frusztrált, labilis lelkületű és magát sikeresnek nem érző személy.

De meddig az ego, és honnantól nem? Milyen a valódi önbizalom és önértékelés?

Müller Péter írja, hogy az igazán erős szülő olyan, akár az oroszlán: ha alszik is, árad belőle az erő. És nem zsarnokoskodik gyermeke felett. Erős személyiségével, saját, egyéni elégedettségével (amit többek között azért is érez, mert saját élete rendben van, hisz magában, azt csinálja, amit szeret, stb.) eleve példát és mintát mutat.
És a gyermek hamar megtanulja, hogy ezt az embert nem könnyű csak úgy kihozni a sodrából. És nem uralkodni akar rajta - viszont azt sem tűri, hogy ő, a gyermek uralkodjon felette. Soha, semmilyen ütközéstől feleslegesen nem tiltja el. Csak akkor csap oda (akár a szó szoros értelmében is, igen!), ha a gyerek felelőtlen, gonoszkodó és pökhendi. Érezteti vele: aki szelet vet, vihart arat! Így, és csak így tanulja meg már fiatalon az ember: amit teszel, azért felelősséggel tartozol! És így tanulja meg, hogy csak olyat tegyen, amiért bármikor emelt fővel vállalhatja a felelősséget.
(ahogy Péter írja: neki az anyja volt ilyen erős. Felnőttként mesélték neki, hogy olyan négyévesforma lehetett, amikor édesanyjához beszaladt a konyhába az egyik szomszédasszony, kiabálva: "Jaj, gyere gyorsan! A Péterke felmászott az egyik nagy fa tetejére!" Mire Péter anyja: "Ne nézz oda." - Az ilyen szülő tudja: gyermekére ketten vigyáznak: ő és a gondviselés)

Az az ember, aki úgy hiszi, hogy majd gyermekei megvalósítják, kijavítják az ő elrontott életét, vagy hogy ő majd valahogyan tovább él a gyerekekben... Nos, azt tudom mondani: írja le a nevét egy papírra. Nézze mélyen, fókuszáltan, jó sokáig. Érzi, hogy mennyire él abban a lerít névben, ott, a papíron? Nos, körülbelül ennyire fog majd tovább élni a gyermekeiben is... Tudom, hogy egy gyerek nem egy papírra vetett név, de az analógia - ezt vallom! - akkor is helytálló (és ha már itt tartunk: elszörnyülködve tapasztalom, hogy bizony van ember, akinek a gyerek valójában még annyit sem ér, mint az ő leírt neve).

És még egy elrettentő példa, ezúttal saját életemből.
Volt barátnőmtől (a legutóbbitól) hallottam, akinek két kislánya volt (egy 8 és egy 9 éves), nem is egyszer: 'Alig várom már, hogy felnőjenek, és én végre a saját életemet élhessem!'
Kegyelmes Isten! Az ilyen ember miért vállal gyereket?! És hány ilyen szülő van! Mennyi ehhez hasonlót hallottam már! A vállalt gyermekkel, gyermekekkel együtt kell élni! És nem arra várni, hogy mikor nőnek már fel, és tűnnek már el végre a jó büdös francba az én gyáva, elbaszott életemből! Mert ez lefordítva, értelmezve ezt jelenti! Ne kenegessük a szart, kérem alássan - ahogy Csernus doktor mondaná. Ennyi erővel azt is mondhatám: mikor döglenek már meg végre, hogy tudjam élni a saját életemet? Magyarán: kár volt megszületnetek.
Szép, igaz? Ennyit az értelmes, felnőtt létről, a felelősségvállalásról, a tudatosságról. És bizony a felnőttek és a szülők nagy része ilyen. Felnőttnek csak a születési éve miatt számító, de valójában zérushoz közeli önismerettel, tudatossággal, józansággal rendelkező egyének.

Végezetül még néhány gondolat ego-ügyileg.

A magyar nyelv szépségét dícséri a következő kifejezés is: felidegesítettem magam. Ez egyfajta nyelvi, kifejezésbeli bizonysága annak, amit a mesterek is tanítanak: hogy ilyenné vagy olyanná tenni senkit nem lehet csak úgy, a beleegyezése nélkül. Esetleg a még kiforratlan személyiséggel rendelkező kisgyermeket lehet nagyon durván befolyásolni - ez bizony igaz is; ezért is olyan fontos, hogy milyen mintát mutat a szülő. De felidegesíteni valójában nem lehet senkit. Felidegesítettem magam - én idegesítettem fel saját magamat. Még akkor is, ha 'de rohadtul felidegesítettem magam az esti híreken!'

Kell-e, hogy tudatában legyünk önmagunk fontosságának, individuumként való létezésünknek?
Erre a megvilágosodottságukat valló bölcsek (pl. Osho) azt mondják: nem kell! Vesd le az egot! Hiszen látod: a rózsa, a fűszál, vagy akár a kőszikla sincs tudatában saját létezésének: egyszerűen csak van, létezik. Nos, itt van egy kis probléma. Az ember ugyanis nem egy darab kő. De még csak nem is növény. Valószínűleg az egyetlen létforma vagyunk a bolygón, amelyik képes az igazán összetett gondolkodásra, arra, hogy - jó esetben, ugye - a lehető legobjektívebben, bizonyos távolságtartással tekintsen önmagára, egyáltalán: hogy képes legyen saját magát, saját cselekedeteit felismerni, vizsgálni, elemezni. Ha egy fűszál lennék a réten - nem születtem volna embernek. És ezt az ellentmondást nem képes feloldani egyetlen tanítás sem. Én sem - de én nem is állítom, hogy megvilágosodtam volna.

Ha már itt tartunk: a megvilágosodás sem tűnik egyenlőnek azzal, hogy az illető személy olyanná válik, mint egy virág. Buddha ugyebár megvilágosodott (úgy tartják). És mégsem lett egyenlő a létezése egy fűszáléval. Gondolkodott, beszélt tovább, és hirdette szépen tanait. Ha csak olyanná vált volna, mint egy szál virág: akkor csak evett, ivott és néha pihent volna. De az, hogy én járom a világot, és tanítom amit igaznak vélek: erre még az állatvilágban sincs példa. Szóval ez továbbra is egy nagyon emberi megnyilvánulás.

Ezért is hiszek egyre kevésbé az ego eldobásában, az ego feloldásában, vagy bármi ilyesmiben. Én ezt inkább éppen ellenkezőleg: az ego igazi kiteljesedésének, a személyiség valódi megvalósításának tartom. Persze lehet, hogy nincs igazam.
Ha megvilágosodok: majd elmondom, mit érzek.
Feltéve, ha több leszek még, mint egy gyönyörű rózsa a kertben :)

S a végére egy idézet, melyet nem is olyan rég fedeztem fel (újra) magamnak. Gyönyörű!


"S mert vándor vagy, mindennap tovább kell menned az úton, mely egyetlen célod, tehát lelked és a lelkedben elrejtett isteni tartalom megismerése felé vezet. Nem könnyű ez. Gondold csak meg, milyen sokfajta csábítás hívogat útközben, hogy megpihenj, félbeszakítsd utadat, mással törődjél!

Szép nő áll az út mentén, és bájos mosollyal int feléd. Tested és érzékeid felelnek e hívásra, szeretnél elvegyülni e szép testtel és átadni magad a kéj édes bódulatának. De tudnod kell, hogy a hiú és kéjes pillanatokat a teljes kietlenség és tanácstalanság követi. Mert lelked mást akar, s mikor tested megéteted egy másik test fülledt fűszerével, a lélek éhes és szomjas marad.

Pénz, érdemrendek, címek, rangok akadnak utadba: de mit kezdesz mindezzel, ha a figyelem, fáradtság, idő, mely a világi elismerés ára, elvonja lelked legjobb erőit az isteni megismeréstől? Cimborák kurjongatnak az út mentén, s hívnak magukkal, kaján vállalkozásra biztatnak: mit nyerhetsz minden üzleten és szórakozáson, ha a játékasztal vagy a kocsmaasztal mellett vesztegelsz, s közben lelked kínzó sürgetéssel kérdi: 'Miért lopod itt az időt? Mindez gyermekes és aljas. Tovább kell menned, hiszen dolgod van.'

Körülbelül így szól hozzád az élet, mindennap, minden pillanatban - megpihenni hív, kéjelegni, szórakozni, kielégülni a hiúságban és hatalomban. De mikor nem ez a dolgod! Vándor vagy és mindennap tovább kell menned. Nem tudhatod, meddig élsz, s egyáltalán lesz-e időd eljutni utad végcéljához, lelked és az isteni megismeréséhez? Ezért menj tovább, sebes lábakkal és szegényen is. Mert vándor vagy."

/Márai Sándor: Arról, hogy mindennap tovább kell menned/


És még egy kérés!

Kedves Olvasó!
Ha tetszik a blog, ha úgy érzed: van benne érték és tartalom, kérlek tedd meg, hogy valahogyan tudtára adod másoknak is, hogy ez van és létezik!
(nem kell gerillamarketinges eszközökhöz nyúlni :)
Hátha egy napon kikerül ez is anyánk, az index főlapjára - és akkor eggyel több hasznos blog lesz majd ott, a címlapon!

Köszönöm!

Miként azt is, ha továbbtartasz velem!

Ne feledd: a megvilágosodáshoz vezető út blogbejegyzésekkel van kikövezve :)


A bejegyzés trackback címe:

http://spiritus.blog.hu/api/trackback/id/tr60313589

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Arzén 2008.01.28. 02:17:25

Szia VIC!

kiváncsi vagyok mi erről az oldalról a véleményed, vagy esetleg ismered-e?
amit az előzőben küldtem el!!:)

elolvastam az új bejegyzésedet! szép gondolatokat fejtegetsz benne!! Remélem kikerül a megfelelő helyre!!!
:)

VicGilson · http://spiritus.blog.hu 2008.01.28. 21:34:41

Szia Arzén!
Látom, visszajáró lélek lettél :)

A belinkelt oldalt nem ismertem. Határozottan érdekes.
A rajta lévő termékeknek, infóknak jó részét már ismertem (pl. A Titok, ásványok, stb.)
A babajóga ami igazán megfogott :)
Dícséretes kezdeményezés!
***********************
Érdekes, hogy Emoto doktor videóját is elküldted. Éppen múlt szerdán tartott a tai chi mesterünk egy kétórás előadást, bevezető filmvetítéssel erről a témáról :)
Ugyanez a japán doki beszélt hosszasan a kísérleteiről, egy magyar természetgyógyász kommentárjaival kiegészítve.
Roppant tanulságos volt - és mélységesen egyetértek vele.

A víz - többek között - információhordozó. Gondolatainknak pedig olyan ereje van, amellyel nem csak magunkat, hanem egész életünket, környezetünket, és a minket körülvevő világot is formáljuk.
Nem véletlenül olyan, amilyen...

Arzén 2008.01.28. 22:11:13

Szia!
örülök, hogy vevő vagy rá !:))
az oldallal az ásványokra szerettem volna felhívni a figyelmedet, de ha más érdekeset is találtál magadnak,
örülök annak is!!!
bemásoltam a szakitósba is ..de nem igen foglalkoztak vele....ami engem nagyon meglep!!!:O
A tegnapi tv2-n a Napló is érdekes volt a gyógyitó elméről szólt!....
Még jövők!!és ezt veheted fenyegetésnek!! :D ;)

Arzén 2008.01.28. 23:27:26

tv2.hu/2008-01-28/Gyogyito_gondolatok_-_egyre_tobben_hisznek_benne/
nem bírtam ki, hogy ne másoljam be Neked!!
nem tudom láttad-e mindenesetre érdekes! :)...hátha beleveszed a blogodba!! :))

EdBoyWW · http://edboyww.blog.hu 2008.01.29. 11:08:09

"Hátha egy napon kikerül ez is anyánk, az index főlapjára - és akkor eggyel több hasznos blog lesz majd ott, a címlapon!"

Semmi egó, mi?

VicGilson · http://spiritus.blog.hu 2008.01.29. 11:47:04

Szia Arzén!
Mivel belinkelted - ezért már benne van :)

A műsort nem láttam. Van benne sok igazság, és én magam is láttam, tapasztaltam 'csodás' gyógyulásokat.
Ezzel együtt az ezotéria divattá válása jutott még valahogy eszembe a cikk kapcsán. De erről inkább majd egy külön postban :)

VicGilson · http://spiritus.blog.hu 2008.01.29. 11:58:35

Dear EdBoy!
Mintha némi 'fika-hangsúlyt' éreznék hozzá(vagy inkább be)szólásodban :)
(ha mégsem így van, akkor elnézésedet kérem!)

Mindenesetre önértékelésemben nem sikerült hullámokat gerjesztened (bár meglehet: ez elkeserít :)
Mivel sehol nem állítok a blogomban olyat, hogy nem lenne más értékes infó (pl. más blog) a neten, sem pedig azt, hogy én tökéletes, megvilágosodott, tévedhetetlen, stb. volnék, vagy ne lenne egom - ezért negatív töltetet sugalmazó kritikád nem állja meg a helyét :)

A post önmagáért beszél: arra keresem a választ, mi lehet az a határ, amit nem kellene átlépni, és mi az, ami az egyensúlyt jelentheti. És nem állítom, hogy nekem van kizárólagosan igazam.

A neten valóban sok érdekes cikk és hozzászólás található (pl. a Te blogod is ilyen a maga nemében), és olykor akad egy-kettő az index címlapján is.
És igen, remélem, hogy:
"...egy napon kikerül ez is anyánk, az index főlapjára - és akkor eggyel több hasznos blog lesz majd ott, a címlapon!"
Ahogyan Te is idézted.
:)
Peace!

Arzén 2008.01.30. 01:59:01

Szia VIC! :)

Küldöm Neked a szeretet törvényét a bibliából! :)


4.
A szeretet hosszútűrő, kegyes; a szeretet nem irígykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel.
5.
Nem cselekszik éktelenül, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rójja fel a gonoszt,
6.
Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal;
7.
Mindent elfedez, mindent hiszen, mindent remél, mindent eltűr.
8.
A szeretet soha el nem fogy: de legyenek bár jövendőmondások, eltöröltetnek; vagy akár nyelvek, megszünnek; vagy akár ismeret, eltöröltetik.

Eni 2008.02.01. 20:46:34

Szia Vic!

Az ego, előbb-utóbb levállik rólad. Nem kell elnyomni, csak figyelni éberen, s ha már nem lesz veled azt úgyis észreveszed. A Víz majd kioltja a Tűzet. :)

VicGilson · http://spiritus.blog.hu 2008.02.03. 10:42:44

Sziasztok!
Ezekhez igazából nincs is mit hozzátenni...
:-)
Köszi Arzén!
Köszi Eni!
:-*

dzsivan 2010.01.27. 15:51:03

Valamikor régen úgy alakult a sorom hogy nem folytattam tovább a meditációs alkalmak tartását.
Abba hagytam és vártam……………….. egészen mostanáig.
JANUÁR 31 VASÁRNAP A
Gundel Károly SzakiskolÁ-BAN
1097
Bp., Ecseri Út 5-7

Reggel 9-órától délután 18 óráig meditációs hétvége lesz ahova szeretettel várlak.
a "felszerelés" a szokásos
polifoam, takaró, laza ruha, ivóviz hakell, kevés ebédnek való

Swami jivan nishang
dzsivan_nishang@vipmail.hu