Napi Spiritualitás

"Kik vagyunk mi, hogy a világ sorsáról döntsünk? Döntsön maga a világ! Kik vagyunk mi, hogy titkaink legyenek a világ előtt? Hadd tudja meg őket a világ, aztán döntsön önmaga sorsáról!" "Hiszek... Van hitem. ... Hiszek, de miben? ... Hiszek a hitben... Nem kell, hogy legyen valamink, amiben higgyünk. Csak a hit kell, hogy valahol van." /Alfred Bester: Tigris! Tigris!/

Friss topikok

  • VicGilson: <a href="http://www.life.hu/bulvar/20140720-kulcsar-edina-lett-magyarorszag-szepe-udvarholgyei-... (2014.07.20. 23:33) Nehéz kereszt
  • tesz-vesz: 2. lett a La Man-i 24 órás versenyen. elképesztő. járt itthon is, mikor megnézte a tábort, meg ké... (2011.11.12. 21:35) Nagy öregek - Paul Newman
  • VicGilson: @IGe: Poénnak jó a link :) @Zollendroller: Szervusz, Zoli! Úgy tűnik, hogy igen: Popper Péternek ... (2010.06.29. 14:05) In Memoriam Popper Péter

Portrék a mából - Popper Péter

2008.11.19. 20:09 | VicGilson | 2 komment

Címkék: születésnap könyv pszichológus mester buddhista popper péter pető andrás török sándor transzcendens liebermann lucy

Ma töltötte/tölti be hetvenötödik életévét az ország egyik legismertebb pszichológusa, Popper Péter.

1933 november 19-én született Budapesten, magyar zsidó családban.
Az ELTÉ-n szerzett diplomát, 1957-ben, filozófia-logika-pszichológia szakos középiskolai tanárként. 1969-ben szerzett kandidátusi fokozatot. 1982-ben klinikai gyermek szakpszichológus képesítést szerzett, az OTKI-ban.

Életpályája röviden:

Előadó a Gyógypedagógai Tanárképző Főiskolán (1957-1958).
A Fiatalkorúak Átmeneti Nevelőintézetének pszichológusa (1958-1960).
Az ELTE JTK büntetőjogi tanszékének aspiránsa (1960 – 1963).
A BOTE I. Sz. Gyermekklinika pszichológiai osztályának tudományos munkatársa (1963-1967), majd főmunkatársa (1967-1980).
A SOTE orvospszichológiai oktatási csoportjának a vezetője (1980-1992), 1984-től egyetemi tanár.
Az izraeli Bar-Ilan Egyetem vendégprofesszora (1992-1994).
Később tanított az ELTÉ-n, a Színház és Filmművészeti Főiskolán, a Rabbiképzőben, a MÚOSZ Újságíró Iskolájában és a Buddhista Főiskolán.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Tanári, oktatói, előadói munkássága mellett sikeres író is. Elsősorban pszichológiai és vallási, valamint valláspszichológiai művei vannak. Munkáiban sokat foglalkozik a transzcendencia kérdéskörével is.

Igazi örök kritikus és kételkedő. Ahogy több helyen említi: „Nem azért, mert nem fogadok el semmit, hanem mert mindent lehetségesnek tartok.”

Volt egyébként saját tv műsora is Szókimondó címmel: ebben kamaszokkal oldottak meg helyzetjátékokat. Jelenleg rendszeresen előad például a Mesterkurzus címet viselő előadássorozaton. Mestereiként, életének fontos szereplőiként említi Liebermann Lucyt, Török Sándort és Pető Andrást – ők szintén "szakmabeliek" voltak.

Könyvei közül a következőket említeném (ez természetesen erősen szubjektív):

Színes pokol; A belső utak könyve; Az önmagába térő ösvény; Hogyan öljük meg magunkat?; Az istennel sakkozás kockázata; Pilátus testamentuma; Istenek órája; Napidő - Húsz portré; Holdidő; Részemről mondjunk mancsot!; Ők - én vagyok - 33 legfontosabb könyvem; Vallásalapítók; Egy illúzió halála; Ingovány – A rejtőzködő lélek keresése; A nem értés zűrzavara

Noha sokszor bocsátkozik önismétlésekbe, érdekes módon mindig tud anekdotáihoz valamilyen új meglátást, szempontot adni. Gondolkodó, kérdező, kereső ember, és azon ritka madarak közé tartozik, akik mernek önmaguk ellen gondolkodni.

Jómagam nagyon kedvelem az írásait. Elgondolkodtatóak és inspirálóak, kiválóan lehet velük vitatkozni: agytornára késztetnek; igazi szellemi kihívások. Ráadásul a stílusa is kiváló: könyvei könnyen és gyorsan olvashatóak, és nincsenek tele érthetetlen szakszavakkal, kacifántos körmondatokkal. Írásai egyszerűek és közérthetőek.

Így aztán nincs más hátra, mint hogy boldog születésnapot kívánjak Popper Péternek!


„– Nem birtokolni, nem ragaszkodni, nem elvárni, mégis szeretni? Ez lenne az élet legnagyobb feladata?

– Igen. Ha én lennék a Jóisten, akkor beírnám az emberek szívébe már a megszületésük előtt azt a mondatot, hogy az ember nem tulajdon. De a gyerek sem. Egy gyereknek nem az az értéke, hogy ő lesz a szülők életének a folytatása, és ami a mamának vagy a papának nem sikerült, hát neki majd fog, és ezért lesz orvos vagy művész. Egy gyerek önálló lény, önálló sorssal és jövővel. Én azt gondolom, hogy egy szülőnek az a sorsa és feladata, hogy segítse a gyermekét, hogy önmaga lehessen. Manapság nagyon nehéz felnőtté válni, mert folyton a fiatalok hóna alá nyúlnak a szülők. Irányítjuk őket, beleszólunk az életükbe, nem hagyjuk, hogy önálló felnőtt emberekként éljenek. Testileg és intellektuálisan felnőttek, de érzelmileg és szociálisan nem. Persze ennek a leválásnak anyagi okai is vannak, a szülők anyagi támogatása nélkül a legtöbb esetben hatalmas életszínvonalbeli zuhanás következne be. Mire egy értelmiségi fiatal eljut például oda, hogy letesz valamit a szakmájában, 35-40 éves, túl van az élete felén. Az én generációm nagyon szeretett volna mielőbb felnőni, mára ez is megváltozott. Ma azt látom, hogy a gyerekek nem akarnak minél hamarabb felnőni, hanem sokáig akarnak tinédzserek maradni. Tele van a világ 30-40 éves tinédzserszemléletű emberekkel, hiszen ez nagyon kellemes állapot: felnőttes jogokkal, de ugyanakkor komolyabb felelősségvállalás nélkül.”
… … …

„– Mit tehetünk azért, hogy a saját életünket és ezáltal másokét is szebbé varázsoljuk?

– Azt gondolom, hogy mindennek az alapja – és itt nem önimádatról van szó –, hogy az embernek jóban kell lennie saját magával. Arthur Miller Bűnbeesés után című művében azt mondja a lány a szeretőjének, hogy rettenetes álmom volt az éjjel: azt álmodtam, hogy szültem egy hülye gyereket, borzasztóan nézett ki, de valami belül azt súgta, hogy ha meg tudnám csókolni, akkor minden könnyebb lenne. És akkor hatalmas erőfeszítések árán ráhajoltam, megcsókoltam, és ettől minden könnyebb lett. Aztán így folytatta a lány: tudod, rájöttem, hogy így vagyunk a saját életünkkel is. Időnként nem olyanná szüljük, mint amilyennek szeretnénk, de mégsem tudunk mást tenni, mint azt, hogy magunkhoz öleljük, és azt mondjuk: te vagy az én egyetlen életem. Ha elfogadja az ember a saját életét, akkor el tud fogadni majd másokat is. Sokan önmagukban nem boldogok, és azt gondolják, hogy majd egy másik ember boldoggá teszi őket, csakhogy ez teljesen reménytelen vállalkozás, mert a világ és a környezetünk arra felel, amit magunkból kifelé sugárzunk. Külső megváltás nem fog jönni."

/Kívülről nem jön megváltás; interjúrészlet - készítette Vida Melinda, 2007. 12. 17./

A bejegyzés trackback címe:

http://spiritus.blog.hu/api/trackback/id/tr57778392

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

zollendroller · http://sajatutad.hu 2008.11.24. 11:12:15

Nagyon-nagyon-nagyon nagy mester ez a Popper Péter! Művei tényleg magával ragadóak, élvezetesek. Vártam már, Vic, hogy írj őróla is és újra tökéletesen elégedett vagyok azzal, amit kaptam. De a jó napközisnek sosem elég: kérek repetát!!

VicGilson · http://spiritus.blog.hu 2008.11.24. 14:50:05

Kösz, Zoli!
Popper Péter születésnapja éppen aktuálissá tette ezt az erre az évre tervezett bejegyzést :)

Sokan nem kedvelik pedig az öreget - ebben nagy szerepet játszik a politikai hovatartozása (is). Én ettől el tudok függetleníteni, meg ugye egyébként se nagyon érdekel a politika egy ideje. Nagyon szeretem az írásait.

Most hétvégén olvatsam el a Praxis avagy angyalok a tű fokán c. kötetét, amely egyfajta önvallomás jó néhány terápiájáról, szakmai élményéről (nevek nélkül, természetesen).
Ez ugye nem került bele az ajánlóba - de ezúton ajánlom mindenkinek! Van benne egy-két kemény dolog, de hihetetlenül érdekes és elgondolkodtató. Tanulságos könyv ez is.