Napi Spiritualitás

"Kik vagyunk mi, hogy a világ sorsáról döntsünk? Döntsön maga a világ! Kik vagyunk mi, hogy titkaink legyenek a világ előtt? Hadd tudja meg őket a világ, aztán döntsön önmaga sorsáról!" "Hiszek... Van hitem. ... Hiszek, de miben? ... Hiszek a hitben... Nem kell, hogy legyen valamink, amiben higgyünk. Csak a hit kell, hogy valahol van." /Alfred Bester: Tigris! Tigris!/

Friss topikok

  • VicGilson: <a href="http://www.life.hu/bulvar/20140720-kulcsar-edina-lett-magyarorszag-szepe-udvarholgyei-... (2014.07.20. 23:33) Nehéz kereszt
  • tesz-vesz: 2. lett a La Man-i 24 órás versenyen. elképesztő. járt itthon is, mikor megnézte a tábort, meg ké... (2011.11.12. 21:35) Nagy öregek - Paul Newman
  • VicGilson: @IGe: Poénnak jó a link :) @Zollendroller: Szervusz, Zoli! Úgy tűnik, hogy igen: Popper Péternek ... (2010.06.29. 14:05) In Memoriam Popper Péter

Arcképcsarnok - Szepes Mária ma lenne 100 éves

2008.12.14. 19:16 | VicGilson | 9 komment

Címkék: könyv ezotéria ezoterikus író szepes mária hamvas béla spirituális szepes béla vörös oroszlán

„Égesd el testedet gondolataid tüzével!”

Ma lenne kereken száz esztendős a tavaly elhunyt Szepes Mária.

1908. december 14-én született, Budapesten, eredetileg Scherbák Magda néven. Édesanyja, Kronémer Mária énekes- és színésznő, édesapja, Scherbach Sándor színész (később megváltoztatta nevét Papír Sándorra).

Abban az évben látta meg a napvilágot, amely – egyes számítások szerint – a Vízöntő világkorszakának kezdetét jelentette.

Apját még hároméves korában elveszítette. Anyja 1915-ben újra férjhez ment, Balogh Béla filmrendezőhöz. Bátyja, Scherbach Viktor nyelvészként és filozófus-íróként hagyott jelentős életművet maga után.

Szepes Mária gyermekként színészkedett, és elmondása szerint már kilencévesen az írói pályára készült. 1925-ös balettvizsgája, majd érettségije után irodalmat, pszichológiát és művészettörténetet tanult. A húszas évek legvégén ismerkedett meg későbbi férjével, Szepes Béla sportolóval (aki olimpiai ezüstérmet szerzett gerelyhajításban). 1930. december 24-én házasodtak össze. Ezt követően néhány évet Berlinben töltöttek. 1933-ban költöztek haza.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ekkoriban íróként, újságíróként dolgozott.

1938-ban súlyos családi tragédiát kellett átvészelniük: hét hónaposan meghalt egyetlen gyermekük, Miklós Béla

A következő évben, 1939-ben kezdte el írni az élete fő műveként számon tartott könyvet, A Vörös Oroszlánt. Az írónő eredetileg novellának szánta, ám végül spirituális regény kerekedett belőle. A könyv végül 1946-ban jelent meg – ám be is tiltották, és négy darab kivételével mindegyiket bezúzták (ezeket Hamvas Béla mentette meg az enyészettől).
Innentől számítva négy évtizedig tiltott mű volt itthon – ezzel szemben német nyelvterületen már 1947-ben kiadták.

1989-ben aztán végre idehaza is megjelent a teljes, csonkítatlan kiadás.
Szepes Máriának ezt a könyvét mindenkinek ajánlom, akit érdekel az ezoterikus-spirituális téma. Igaz: efféle indíttatások nélkül is élvezettel forgatható, hiszen egy hallatlanul izgalmas, korszakokon átívelő történelmi kalandregény. Sokan azonban ezoterikus beavatási alapműként tekintik – valljuk be: joggal.

„Műfaját tekintve fantasztikus regény, amelynek címe nem más, mint a csodaszer neve, mely a halandókat halhatatlanná, de legalábbis hosszú életűvé tette, és a kiválasztottakat képessé arra, hogy előző életeikre és cselekvéseikre emlékezzenek. A történet főszereplője, Hans Burger, a 16. század első harmadában születik és más-más testben, más néven a 18. század végéig, a 19. század elejéig él, de semmi bizonyosság nincsen arról, hogy ne élne ma is. Hansot gyermekkorában nagybátyja megfertőzi a bölcsek köve iránti vággyal. A nagybácsi halála után megszökik otthonról, vándorol, dolgozik, mígnem egy fogadóban megismerkedik egy emberrel, aki orvosnak mondja magát. Hans azonban gyanítja, hogy ő a beavatott. Szolgálatába szegődik, útjuk során nem tud ellenállni a vágynak, hogy a vörös port megszerezze. Megöli az idős embert, és a nyakában lévő zacskót elrabolja a porral. Vörösborban feloldva nagy adagot vesz be belőle. Szörnyű víziók, démonok, fájdalmak törnek rá, gyötrődik, kínlódik. Végül Brandenburg pincebörtönében bevégzi tönkrement életét. Lelkének gyötrelmes sodródása után születik újra... Ötödik életének végén köszön el tőle az olvasó.”

A második világháború rejtőzködése után a kommunista diktatúrában egyfajta földalatti mozgalmat, underground szellemi műhelyt hívtak életre bátyjával, ahol a kortárs alkotók színe-java megfordult. Ez volt az Academia Occulta, amelynek előadásait saját lakásukon tartották.

„Budai lakásomban 1945 óta adták és adják egymás kezébe a kilincset a látogatók, köztük olyan nevek, mint Baktay Ervin, Hamvas Béla, Várkonyi Nándor. 1947 után egész kis földalatti kulturális mozgalom alakult ki nálunk. Titokban olvastuk, fordítottuk a szinte megszerezhetetlen műveket az Állatfarmtól a Sötétség délbenig.”

Az ötvenes évek elején jelent meg a Pöttyös Panni-sorozat első kötete. Olyan könyvek követték, mint például a Tükörajtó a tengerben (1976), a Táltos Marci (1979), a Boróka néni kincse (1979), az Eleven képeskönyv (1983), a Lázadó szerepek (1985), a Mars szekere (1999).

Az ezoterikus-spirituális alkotások vonalát is tovább vitte életművében. Csak néhány cím: A mindennapi élet mágiája (1989), a Pszichografológia (1990), A smaragdtábla (1994), A fény mágiája (1995), A lélek anatómiája (2002), A fény evangéliuma (2006).

A Raguel hét tanítványa c. regényfolyamát 1977-ben kezdte el írni, azonban ez is csak 1990. után jelenhetett meg.

„A ’Raguel-Saga’ írása közben plasztikusan életre kelt valamennyi hősöm, hősnőm alakjával annyira azonosultam, hogy velük együtt éltem át szerelmeiket, csalódásaikat, sikereiket, kudarcaikat, örömeiket, vergődésüket. Velük merültem poklok szakadékába, s emelkedtem a Kozmosz végtelenné táguló kiterjedései közé. Ma is velem vannak. Szellemi, érzelmi gazdagságot sugároznak, megosztják azokkal az olvasókkal, akik elméjüket, lelkület megnyitják előttünk.”

Bátyja 1976-ban, férje 1986-ban hunyt el.
Szepes Mária azonban fáradhatatlanul dolgozott tovább, egészen tavaly, 2007. szeptember 3-án bekövetkezett haláláig.

A rendszerváltás után több, jelentős elismerést is kapott: Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztje (1994), Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje (1998), Arany János-díj (2001). Ezek mellett 1972-ben Arany Meteor-díjjal, 1987-ben Galaktika-díjjal tüntették ki.

Az 1997-ben útjára indult Szintézis Szabadegyetem alapító fővédnöke volt.

Irodalmi és színészi munkássága mellett több forgatókönyv is nevéhez fűződik; többek között az 1943-as Ópiumkeringő írója.

Szepes Máriát ma is a hazai spirituális irodalom egyik legnagyobb, modern kori úttörőjének tekintik. Műveivel, kivételes emberi, szellemi-lelki tartásával és hitelességével generációk számára jelentette és jelenti az ezoterikus elmélyülés és érdeklődés példaértékű mintáját.

 

 

 

 

 

 

 

 

„Kérdezz önmagadtól - felelj önmagadnak.”

„Tapasztaltad-e már, hogy ami könnyű, erőfeszítés nélkül véghezvihető számodra, az nem igazi értéke sorsodnak, mert már tudod. Átélted. Nem tanulsz újat belőle. Hajlandó vagy már elfogadni azt, hogy ami nehéz, fájdalmas erőfeszítéseket kíván, egyedül attól nőnek lelki izmaid?”

„Ne higgyük, hogy elegendő, ha mi magunk átérezzük és elgondoljuk mindazokat a szép és gyöngéd dolgokat, amely társunk iránt eltölt bennünket. Feltétlenül tudtára kell adnunk valamilyen formában neki is, különben nyugtalanná, bizonytalanná válik, érzelmileg fázni kezd mellettünk.”

„Ha szeretetet, figyelmet kívánunk partnerünktől, akkor előbb adjunk mi neki. Finom, tapintatos pantomim ez, az erők egészséges keringésének módja. Olyan labdajáték, amelyben kezdetben a mi kezünkben van a labda, s társunk csak úgy dobhatja vissza, ha előbb mi odadobjuk hozzá.”

A bejegyzés trackback címe:

http://spiritus.blog.hu/api/trackback/id/tr28822838

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Cho. 2008.12.14. 19:41:29

Fel se tudnám sorolni, hány könyvet olvastam tőle ezoterikus témában (igaz, a címekre nem is emlékszem).
Egy idő után azonban "túltelítődtem" spiritualitással, úgyhogy felhagytam a témával, és Szepes Máriát is hanyagoltam.

metarjuna 2008.12.14. 23:54:11

Van benne valami megejtően sötét, amit világossá varázsol. Nem tudom szeretem-e?! Ismerem, és ezért sem szorul a védelmemre. A Raguel Gyurija nagyon dobog bennem, a Jupiter.

VicGilson · http://spiritus.blog.hu 2008.12.17. 21:58:50

Chosy
Van ez így.

Nem árt egyébként vigyázni az ezoterikus-spirituális vonallal egyébként. Volt egy-két ismerősöm, akinek kicsit megkavarta a lelivilágát. Zolika - Jóisten nyugosztalja - részben ebbe kattant meg. Jómagamról nem is beszélve.

Egy időben nagyon keményen rákttantam a témára. Olvastam mindent, amit csak meg tudtam szerezni. Ismerősökön keresztül még kéziratokat is szereztem - akadt, amiben hajmeresztő dolgok voltak. Aztán megismerkedtem egy vudus fickóval, aki itt élt. Ő - állítólag - igazi, haiti mesterektől tanulta a témát. Meglátott bennem valamit, és tanított erre-arra. Engem meg vonzott a sötét oldal (persze a vudunak is megvan a másik oldala).

Hál' a Jóistennek időben kapcsoltam, hogy miről szól ez a történet, és sikerült leállni.
Azóta igyekszem némi távolságot tartani :)

metarjuna
Ha ismered, az már jó. Szerintem szeretheted is :)
A Jupiter az jó. A nyilasoknak az a bolygójuk, úgy emlékszem (és pl. én is nyilas jegyű vagyok :)

metarjuna 2008.12.18. 09:15:31

Szeretem, szeretem...bár már az utóbbi néhány évben nem vettem elő. Talán csak az álmokról szóló könyvét.
Jó bizony az a Jupiter! A könyv a Jupiter palotája, arról az író emberről szól, aki Rózsakeresztesektől tanult valamelyik korábbi életében. Most is borzongatnak az utolsó oldalak...

zollendroller · http://sajatutad.hu 2008.12.20. 08:00:14

Kedves Vic! Te tisztára a kezem alá dolgozol! És ez nem vicc!

Pár hete, hogy kiolvastam a Vörös oroszlánt, s azóta is letaglózva állok Szepes Mária írói nagysága előtt, ugyanis abban a könyvben gyakorlatilag a ma fellelhető legeslegmélyebb spiritualitás benne foglaltatik. Kérdem én: egy fiatalasszony a második világháború kitörése táján honnan az ördögből szerett össze akkora bődületes tudásanyagot, amely manapság, az internet világában, amikor már minden ezoterikus könyv, tan, tudomány könnyen elérhető, egy Kelet-kutató matuzsálemnek is becsületére válna??!

Ez a nő egész biztosan áldott lényként élt köztünk, pontosan úgy, ahogy Müller Péter beszélt róla úgy másfél éve egy Nők Lapja nyílt napon a Margitszigeten. Személyesen sosem találkoztunk, viszont Müller Péter szavai erősen hatottak rám, mintha köztünk lett volna ő is - akkor még bőven élt! -, kábé azt mondta, hogy Mária, mint egy pille, él 99 évesen, ő hozzá se mer érni, mert annyira illékony, mint a ködben kirajzolódó harmatcsepp.

VicGilson · http://spiritus.blog.hu 2008.12.21. 19:40:59

metarjuna
Majd újraolvasod, ha eljön az ideje :)
Az a lényeg, hogy kaptál tőle valamit.

Zoli
Micsoda véletlen!
Örülök neki :)

Cho. 2008.12.21. 20:26:21

Vic -igen tudom, és szerencsére nem is vagyok ilyen könnyen elszállós típus, sőt egyre kevésbé vagyok az :)

Sama 2010.02.11. 21:39:05

Nem kell elszállni csak ismerd meg önmagad!!!!!!!!!!!!!

Sama 2010.02.11. 21:44:53

Sajnálom hogy nem ismerhettem meg személyesen, már régóta szerettem,
olvastam a tilltott könyvét, pár évvel ezelött. Mi külföldröl jobban
ismertük öt mint ti othon.