Napi Spiritualitás

"Kik vagyunk mi, hogy a világ sorsáról döntsünk? Döntsön maga a világ! Kik vagyunk mi, hogy titkaink legyenek a világ előtt? Hadd tudja meg őket a világ, aztán döntsön önmaga sorsáról!" "Hiszek... Van hitem. ... Hiszek, de miben? ... Hiszek a hitben... Nem kell, hogy legyen valamink, amiben higgyünk. Csak a hit kell, hogy valahol van." /Alfred Bester: Tigris! Tigris!/

Friss topikok

  • VicGilson: <a href="http://www.life.hu/bulvar/20140720-kulcsar-edina-lett-magyarorszag-szepe-udvarholgyei-... (2014.07.20. 23:33) Nehéz kereszt
  • tesz-vesz: 2. lett a La Man-i 24 órás versenyen. elképesztő. járt itthon is, mikor megnézte a tábort, meg ké... (2011.11.12. 21:35) Nagy öregek - Paul Newman
  • VicGilson: @IGe: Poénnak jó a link :) @Zollendroller: Szervusz, Zoli! Úgy tűnik, hogy igen: Popper Péternek ... (2010.06.29. 14:05) In Memoriam Popper Péter

Arcképcsarnok - 200 éve született Edgar Allan Poe

2009.01.19. 18:49 | VicGilson | 4 komment

Címkék: vers születésnap stephen king edgar allan poe ambrose bierce író jules verne howard phillips lovecraft

Ma kétszáz éve született Edgar Allan Poe, az amerikai irodalom egyik legnagyobb alakja, a modern rémtörténetek és a detektívregények egyik atyja.

1809. január 19-én, Bostonban jött a világra, vándorszínész szülők, név szerint: David Poe Jr. és Elizabeth Arnold Hopkins gyermekeként. Kétéves volt, amikor szüleit elveszítette (más források szerint édesapja 1810-ben elhagyta a családot, anyja pedig 1811-ben hunyt el tüdőbajban).

Szülei halála után a család egyik közeli barátja, egy bizonyos John Allan nevelte fel. Nevelőszülei Angliában járatták iskolába, ezt az országot azonban Poe nem igazán kedvelte. Már gyermekként kiderült az irodalom és az idegen nyelvek iránti tehetsége, mégsem futott be fényes iskolai karriert. Tizenhét évesen ugyan a Virginiai Egyetemre került, azonban alig egy év után eltanácsolták botrányos életvitele miatt. Mértéktelenül ivott, később rákapott az ópiumra is, majd a szerencsejátéknak is rabjává vált: tetemes kártyaadósságot halmozott fel. Ráadásul az örömlányoknak is nagy hódolója lett. Iskolai pályafutásának derékba törésével richmondi kedvesét, Sarah Elmira Royster-t is elveszítette.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Már iskolás évei alatt is folyamatosan alkotott. Első verseskötete még 1827-ben megjelent. Ez voltaképp egy kis füzet volt, amely a Tamerlane And Other Poems címet viselte. Olyan műveket tartalmazott, melyeket Poe még 12-13 évesen írt.

Ugyanebben az évben jelentkezett a hadseregbe (egyes életrajzírók szerint álnéven): az itt töltött időszakkal és a pálya elhagyásával kapcsolatban itt is megoszlanak a források. Némelyik szerint botrányai miatt kicsapták a katonai akadémiáról, mások szerint ő maga szerelt le, miután rájött, hogy ez a hivatás nem neki való.

Akárhogyan is történet: a katonaság után özvegy nagynénjéhez és annak kislányához költözött, Baltimore-ba (nevelőanyját még 1829-ben elveszítette, nevelőapjával pedig olyannyira megromlott a viszonyuk, hogy nem álltak szóba egymással).

Továbbra is meglehetősen kicsapongó életet folytatott, írásai azonban folyamatosan megjelentek. 1835-ben Southern Leterary Messenger szerkesztője lett, a következő évben pedig feleségül vette unokahúgát, a mindössze 14 esztendős Virginiát. 1837-ben kénytelen volt megválni szerkesztői állásától.

Több lapnál is dolgozott, azonban mivel a határidőket nem tartotta, és rendszertelenül írt, egyetlen helyen sem tudott sokáig megmaradni.

Egyik fő műve, az Arthur Gordon Pym, a tengerész című regény 1838-ban jelent meg: ezzel komoly kritikai elismerésre is szert tett.

1839-től Philadelphiában éltek, egészen 1845-ig. Ekkor Poe az Evening Mirrornál kapott állást, New Yorkban. Később saját lapot alapított, ebbe azonban belebukott, és gyakorlatilag tönkrement.

Felesége 1847-ben halt meg, tüdőbajban. Ezután költözött vissza Richmondba, ahol viszont ismét találkozott ifjúkori szerelmével, a szintén özvegy Sarah Elmira Royster-rel, akivel ezúttal valóban eljegyezték egymást.

Sajnos nem élvezhették sokáig az egymásra találást.
Poe 1849. október 7-én elhunyt. Néhány nappal ezt megelőzően találtak rá egy sikátorban, eszméletlenül. Halálának pontos körülményei és oka máig nem tisztázott. Számtalan verzió felmerült ezzel kapcsolatban: alkoholizmust, drogot, agyvértolulást, szifiliszt, veszettséget, gyilkosságot egyaránt megemlítenek.

Poe-t a Westminster Apátságban helyezték végső nyugalomba, és 1875-ben temették újra: erre egyetemi hallgatók gyűjtötték össze a szükséges összeget.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Edgar Allan Poe munkássága olyan alkotókra gyakorolt hatást, mint Charles Baudelaire, Ambrose Bierce, Howard Phillips Lovecraft, Jules Verne, Robert Bloch, vagy éppen Stephen King. 

Olyan prózai műveket írt, mint például az Egy hordó Amontillado, az Arthur Gordon Pym, a tengerész, a Palackban talált kézirat, A Morgue utcai kettős gyilkosság, A vörös halál álarca, Az Usher-ház vége, Az áruló szív, Az aranybogár, A fekete macska, A Kút és az Inga.
Ezek közül nem egy történet szolgált filmek alapjául.

Versei külön világot képviselnek.
Idehaza is közismert A holló, és szintén a legjobbak közé tartoznak a Tamerlán, az Al Aaraaf, az Ulalume, a Lee Annácska és A győztes féreg című versei.

Emellett esszéket, tanulmányokat és kritikákat is írt, melyekkel szintén érdemes megismerkednie az érdeklődőnek.

Kritikusai szemére vetik, hogy nem egyszer bő lére eresztette mondanivalóját, valamint sok helyütt erőltetettnek tartják humorát. Akad olyan is, aki az áltudományoskodást kéri számon a halott írón; azonban kétségbevonhatatlan, hogy bizonyos műveivel Poe a modern science fiction egyik előfutárának tekinthető.

Akárhogyan is: Edgar Allan Poe már jó ideje a XIX. század egyik klasszikusa. Véleményem szerint méltán. Összes műveit idehaza a Szukits Kiadó gyűjtötte egybe, és jelentette meg három kötetben.

Alább egyik személyes kedvencem, A győztes féreg című vers olvasható, Babits Mihály fordításában:

 

Imitt egy gála éj
A vég-évek magányaiban!
Angyalnép, könnyben ázva, mély
Fátyol közt, szárnyasan
Szinházban ül, drámát akar,
Reményt és rémeket,
Mig szférák zengnek, büszke kar,
Szeszélyes éneket.

Ezer isten-formáju báb
Súg-búg a szinpadon,
S ling-leng idébb-odább,
Jő, s puszta bábként megy vakon,
Amint formátlan odafönt
Nagy erők mozgatják a színt;
Kesely-szárnyuk csapkodva önt
Láthatatlan kínt!

Óh bolond dráma! nem feled
Örökre aki lát!
Hogy űzi folyton a tömeg,
S nem éri, fantomát,
És körben űzi, s visszatér,
Nem éri sohase;
Bűn, őrület és szenvedély:
Ebből áll a mese!

De ím, egy csúszó rémalak,
Mint vérpiros gomoly,
Előgyürűz a szinfalak
Magányaiból.
Jön! - jön! - és a bábok soka
A Csúszók étke lesz.
Sír a szeráf: férgek foga
Emberek vérével veres.

A lámpa - a lámpa mind kihal!
S lehull a remegő
Formákra, zúgva, mint vihar,
A függöny, a szemfedő.
Az angyalnép sápadva föláll
S szól, míg fátylával időz:
"Ez az »Ember« című dráma volt,
S a Győztes Féreg a hős."

A bejegyzés trackback címe:

http://spiritus.blog.hu/api/trackback/id/tr62889175

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

metarjuna 2009.01.20. 21:39:13

Nagyon jó vers! tx!
Kéne írni egy novellát, persze Poe stílusában, hogy mi történt vele a halála utáni 2 napban, amíg nem buried... olyan poe-s lenne!
Amúgy nagyon szeretem, a koliban a "Quoth the raven, nevermore" sor kinn volt a falon ahol cigiztunk meg beszelgettunk lassú sörök mellett. Most már nem tudom miért kellett ott lennie, fekete filccel felrajzolva a sorok, de ott volt. :)

VicGilson · http://spiritus.blog.hu 2009.01.21. 19:38:52

Metarjuna: hát írd meg :)
De tényleg!
No igen: A holló az örök klasszikus. Teljesen érthetően és megérdemelten.

paulkemp · http://halfpecssquad.blog.hu/ 2009.01.24. 23:14:35

hát nem is tudom mit kellene mondani egy ilyen nagy kedvenc előtt. Ő aszem az egyetlen klasszikus író, a top20-as listámon, mely 5 perc alatt készült

VicGilson · http://spiritus.blog.hu 2009.01.25. 09:52:50

Igen, nekem is úgy rémlik paul, hogy egyetlen klasszikusként került a listádra.
De megérdemli, az biztos.
Nagyon nagy író és költő volt. Klasszikus és zseniális.