Napi Spiritualitás

"Kik vagyunk mi, hogy a világ sorsáról döntsünk? Döntsön maga a világ! Kik vagyunk mi, hogy titkaink legyenek a világ előtt? Hadd tudja meg őket a világ, aztán döntsön önmaga sorsáról!" "Hiszek... Van hitem. ... Hiszek, de miben? ... Hiszek a hitben... Nem kell, hogy legyen valamink, amiben higgyünk. Csak a hit kell, hogy valahol van." /Alfred Bester: Tigris! Tigris!/

Friss topikok

  • VicGilson: <a href="http://www.life.hu/bulvar/20140720-kulcsar-edina-lett-magyarorszag-szepe-udvarholgyei-... (2014.07.20. 23:33) Nehéz kereszt
  • tesz-vesz: 2. lett a La Man-i 24 órás versenyen. elképesztő. járt itthon is, mikor megnézte a tábort, meg ké... (2011.11.12. 21:35) Nagy öregek - Paul Newman
  • VicGilson: @IGe: Poénnak jó a link :) @Zollendroller: Szervusz, Zoli! Úgy tűnik, hogy igen: Popper Péternek ... (2010.06.29. 14:05) In Memoriam Popper Péter

Quo vadis, Magyarország?

2009.02.22. 20:49 | VicGilson | 20 komment

Címkék: politika magyarország györgy európa platón csernus howard phillips lovecraft bereznay andrás jolsvai andrás faludy kibulizott ország

Mielőtt nekikezdenél az olvasáshoz, kérlek nézd meg az alábbi rövid interjúrészletet, melyet Frei Tamás készített dr. Csernus Imrével:

 

 

Nem tudom pontosan mikor készült ez a beszélgetés. Úgy két-három évvel ezelőtti lehet. Csernus doki minden egyes mondata félelmetesen aktuális.

Tetszik, nem tetszik: a pokol kapujában állunk.
Igen, én is ismerem az ide vonatkoztatható Platón-idézetet: "A fiatalok egyre neveletlenebbek. Ha ez így megy tovább, száz év múlva már csak apagyilkosok lesznek."
Azt akarom ezzel jelezni, hogy 2.400 évvel ezelőtt is voltak olyan emberek, akik a közelgő világvégét vizionálták. Merthogy sokan ezt hozzák fel annak alátámasztására, hogy nincs itt semmi baj.

Csakhogy hol volt ilyen mértékű környezetszennyezés bő kétezer éve? Hol voltak még akkor atomfegyverek? Hol volt ilyen mértékű bürokrácia? Vagy a maihoz hasonló médiumok, ahonnét jó ideje már csak a moslékot öntik az emberekre/be – tisztelet a kivételnek.

De miért történik mindez? Rosszabbak lennénk, mint évezredekkel ezelőtt? Aljasabbak, gonoszabbak vagyunk, mint egykor?
Nem tudok egyértelmű választ adni erre a kérdésemre.

A Spartacus-féle rabszolgafelkelés (i. e. 74-71) leverése után a rómaiak hatezer rabszolgát feszítettek keresztre a Rómából délre vezető úton. A holttesteket évekig otthagyták – elrettentő például. Feltételezem legszívesebben a birodalom összes rabszolgáját lemészárolták volna – no de mégiscsak szükség volt igavonókra.
És ez csak egy példa a sok közül.

Bizonyos nézetek szerint az emberiség ötezer éves írott történelme folyamatos értékválság. Mindenesetre egyik háború a másik után követte egymást, a huszadik században pedig több népirtást is megéltünk – a civilizált Európa közepén.
Azonban azt feltételezem: ha annak idején ugyanezek az eszközök rendelkezésre állnak, az akkori nemzedék éppen úgy használta volna ezeket a módszereket. Halálgyárakat, atombombát, és az ipari méretű embermészárlás egyéb változatait.

Úgy tűnik nem lettünk jobbak. Talán rosszabbak sem.

Ami rosszabb lett, az a modernkori rabszolgaság intézményének kialakulása.

Jelen van ez nálunk, Magyarországon is.
Mi másnak lehetne nevezni azt a helyzetet, amiben a legtöbb ember él? Dolgozz napi 8-10-12 órát, lásd el több ember munkáját, kapsz érte minimálbért, vagy alig valamivel többet, a túlórádat nem fizetik ki, és évről-évre egyre több terhet raknak a nyakadba. Ha lakást vagy autót akarsz – egy életre el kell adósítanod magadat.

A rabszolgaság nem veszett el – csak átalakult. Intézményesedett, és az emberek jelentős része ma is izzadva lót-fut, robotol – csak hogy néhány tízezer embernek (az elitrétegnek) jól menjen a sora.

***

Mi itt, Magyarországon a különleges helyzetű nemzetek közé tartozunk (legalábbis nagyon úgy tűnik).
Ahogy mondani szokás: a magyar emberrel bármit meg lehet csinálni. Igaz: ehhez szintén magyar ember kell.

Mi történik Európa más részein?
Január végén lemondott az izlandi kormány.
Pénteken lemondott a lett kormány.

Ennek a két országnak a helyzete valamelyest más, mint a miénk. De a lényeg: viszonylag normális európai országban a kormány, ha szembesül azzal a ténnyel, hogy képtelen egy válsághelyzet kezelésére, akkor távozik.
Itthon mi a helyzet?

Kicsi az ország, nagy a bánat” – énekelte anno a Republic.
És valóban.
Évről-évre csak rohad az ország – minden szinten.

Gazdaság, közbiztonság, egészségügy, bürokrácia, munkahelyek – egyáltalán: az emberhez méltó élet itt nálunk már csak elérhetetlen álom a legtöbb állampolgár számára. Egyes elemzők már a közelgő államcsődöt, mások a polgárháborút lebegtetik.
Világosan látszik, hogy a magyar kormány, sőt: a magyar parlament nem alkalmas ennek a helyzetnek a rendezésére. Egyre inkább úgy tűnik: ezek a vezetők mintha nem is akarnák, hogy itt konstruktív változás történjen. Mintha tudatosan akarnák tönkretenni – a saját hazájukat.
Ez az út már az összeesküvés-elmélethez vezet, amibe inkább nem mennék bele.
De bármennyire hihetetlen számomra is, a jelenlegi vezetők mintha valóban az ország összeomlását akarnák előidézni. Hogy miért, azt talán csak ők tudják.

Az elmúlt húsz év teljesítménytelensége alapján az egész politikai elit oda való, ahová: minél távolabb a magyar hazától – de legalábbis a hatalomtól.

Most őszintén: van még valaki, aki vár ezektől a pártoktól valami jót?

Az MSZMP jogutód MSZP, amely 2002 óta irányítja az országot, és veszettebbnél veszettebb kamuintézkedésekkel próbálja kiszúrni az emberek szemét? A szépemlékű vizitdíj – ami alól éppen azok kaptak felmentést, akiknek ugye részt kellett volna vállalniuk a terhekből. Vagy a legfrissebb hírek a Reformszövetség által kidolgozott alternatíváról – amelyre a kormánytagok szemrebbenés nélkül azt hazudják, hogy „…jelentős részét vagy már megvalósította a kabinet vagy a következő hónapokban kerít sort erre.”

A FIDESZ, élén az emberrel, aki még sohasem hazudott, és aki bármi áron vissza akar kerülni a miniszterelnöki bársonyszékbe, és aki olyan masszívan-diktatórikusan bebetonozta magát pártja élére, hogy még két elbukott országgyűlési választás sem tudta onnét kirobbantani?

A hozzá dörgölődző KDNP, vagy a köpönyegforgatás non plus ultráját produkáló SZDSZ és MDF?

Várható még bármi pozitív attól a 386 embertől, akiknek nyilvánosan is elérhető vagyonbevallása bármelyik Monty Python-szkeccset lekörözi?

A másik probléma az, hogy a parlamenten kívül sem találni hiteles politizáló személyeket. Vagy szélsőségeket képviselnek, vagy messziről ordít róluk, hogy semmi más vágyuk nincs, mint átvenni a hatalmat – de csak azért, hogy a saját zsebüket tömhessék.

Mert legyünk őszinték!
Tudom, hogy kevés az adófizető állampolgár, és hogy a sokmillió simlis országa vagyunk. De a helyzet mégsem lenne ennyire elkeserítő, ha nem tennék hozzá ilyen mértékben a magukét a fehérgalléros vezetők.
Az országon ugyanis gyakorlatilag alig látszik valami fejlődés az elmúlt húsz esztendőnek köszönhetően. Egy-két szegmensben történt némi előrelépés – és tele vagyunk jónéhány látszatberuházással.
Minek köszönhető, hogy szinte nyomtalanul tűntek és tűnnek el a hazai bevételek, és a külföldről bejövő sokmilliárd eurós hitel és támogatás?
Három lehetőség van:
- a rendelkezésre álló pénzt rosszul osztják el;
- a rendelkezésre álló pénzt ellopják;
- az előző kettő kombinációja.

Az alapján, hogy az EU sereghajtóivá süllyedtünk, sajnos a harmadik eshetőséget tartom a legvalószínűbbnek.   

***

Azt szokták mondani, hogy ez egy örömgyilkos ország.
És való igaz: a „Dögöljön meg a szomszéd tehene is!” hozzáállás mintha egyre inkább terjedne nálunk.

Nincs nemzeti összefogás, nincs öntudat, nincs konszenzus.
Irigység van, kárörvendésbe, sőt gyűlöletbe átforduló közöny, struccpolitika, és a felelősség elhárítása.

Az ország vezetőit kizárólag saját maguk és sleppjük boldogulása érdekli. Anyagi és fizikai értelemben vett biztonságukat bebiztosították – másokéval pedig nem foglalkoznak.
Kevés az utcai szolgálatot teljesítő rendőr. Arra mégis mindig akad néhány ezer, hogy a kormány ellen tüntetőket szétverjék, vagy az ilyen-olyan felvonulásokat biztosítsák.
Nem azt mondom, hogy hagyni kellene szétszedni a fővárost.
De a helyzet elgondolkodtató: arra ’nincs’ elegendő rendőr, hogy például országszerte ismert bűnbandákat felszámoljanak.

Alig tíz évet kellett várnunk, és realitássá vált az Ossian 1999-es dala:

Eláraszt a szemét,
Elképesztő zenék,
Számítógép szórja szerte-szét.

Patkányokból isten,
Kezükben most minden,
Testőröktől védve, gőgösen.

Ma Magyarországon háromféle ember tudja a jogait érvényesíteni: a politikus, a gazdag, és a bűnöző.
A feltételezett vagy bizonyítottan bűnelkövetőt a törvény jobban védi, mint az áldozatot. És mindeközben a vezetők nagy szemeket meresztve csodálkoznak – pedig ami kibontakozik, az, hogy stílszerű legyek, törvényszerű; kezd működésbe lépni az állampolgárok önvédelmi reakciója (bizonyos jelek legalábbis erre utalnak).

Pedig a helyzet egyértelmű: ha az állam nem gondoskodik még a minimálisan elvárható közbiztonságról sem – akkor nekünk kell megvédenünk magunkat. És ha látja az ember, hogy a törvény előtt csak akkor van esélye, ha fent említett kiváltságos kasztok valamelyikébe tartozik, akkor bizony könnyebben hajlik az önbíráskodás felé. 

***

Egy másik jelentős probléma a mindig beígért, de sohasem teljesített szerkezeti-bürokratikus átalakítások. Ennek is most isszuk meg a levét – de nagyon.

Miközben Magyarország a 800.000 közalkalmazott hazája, mégsincs elegendő rendőr az utcákon, de említhetnénk akár az egészségügyi szektor több ágát is.
Ezzel szemben irtózatosra duzzadt a háttérintézményekben érdemi munkát nem végzők aránya. Magunk alatt vágjuk a fát, mert most, amikor tízezrével kellene leépítéseket végezni a közszféra egyes szegmenseiben – napról-napra nő a munkanélküliség. Elvesztegettük az időt. Hová menjen, mit csináljon az elbocsátott közalkalmazott? Hogyan kerüljön be a versenyszférába, ahol naponta százával szűnnek meg az állások?

A másik aggasztó tétel a magyar államadósság növekedése – és kérdés: hová tűnt, tűnik az állami vagyon?
Tavaly év végére a hazai államadósság átlépte a százmilliárd dollárt. Az összesített vállalati és lakossági hitelállomány szintén ugyanekkora. A privatizálásból befolyt összeg mintegy 19 milliárd dollár. Ezeket a pénzeket elkótyavetyéltük. Erős, stabil országot lehetett volna belőle építeni. Lehetne normális rendőrségünk, honvédségünk, megfelelő oktatási- és egészségügyi rendszerünk, és mindezekhez illő intézményrendszerünk – ha. Ha lenne hozzá akarat.

Anélkül ugyanis az Isten pénze sem elég.
Felvehetünk még tízszer ennyi hitelt, vagy felemelhetjük az adókulcsot 99%-ra. Ha a pénzt eltűntetik, illetve helytelenül osztják szét, akkor bármennyi kevés.

És természetesen óriási probléma az arányos közteherviselés.
A jelenlegi ’reformokkal’ ismételten azokkal fognak kitolni, akik eddig is eltartották az országot. Egy nagy baj van ezzel, mégpedig az, hogy ez a réteg egész egyszerűen nem bír már több áldozatot hozni. Itt nem csupán az anyagiakról van szó. Lélektanilag is átléptük már azt a határt, ami elviselhető. Hogy évről-évre, vagy inkább hónapról-hónapra többet és többet kell fizetnünk. És így egyre kevesebb és kevesebb marad.

És ezek a ’reformok’ újfent nem alkalmasak arra, hogy fehérítsenek a gazdaságon, vagy hogy megoldják a sok százezer ténylegesen minimálbért kereső ember problémáját, akik valóban ennyiért gürcölnek, és egyik hónapban a hitelt, a másikban a rezsit fizetik ki.

Egyik napról a másikra él az országban több millió ember – és egyre többen kényszerülnek csatlakozni hozzájuk.
Nem a piacgazdasággal önmagában van probléma (bár a hazai és a nemzetközi viszonyokat illetően sem ártana sok mindent újragondolni).
A felelőtlenséggel, a hozzá nem értéssel, a pusztítással, és az arányok elszabadulásával van a baj.

Mindig voltak tolvajok, mutyizók, vagy olyan emberek, akik érdemtelenül jutottak vezető pozícióba. Alighanem mindig is lesznek. De Magyarország ékes példája annak, hogy mi történik akkor, ha az arányok elfogadhatatlan mértékben felborulnak.

"Nem szeretem, amikor a rendőr elmagyarázza, hogy nem voltam elég elővigyázatos, midőn a kocsim csomagtartójában hagytam a táskámat meg a kabátomat, mert az az én kocsim csomagtartója, s mint a neve is mutatja, arra szolgál, hogy csomagot tartsak benne. A rendőr meg, miként a neve is mutatja, arra szolgál, hogy őrizze a rendet, és megpróbálja visszaszerezni az ellopott csomagomat. Ahelyett, hogy engem oktatna.
Nem szeretem, amikor a biztosító embere magyarázza, hogy csak magamra vethetek, ha kirabolták a lakásomat, hisz nem volt a keresztpánt föltéve, a riasztó bekapcsolva, nem volt rács az ablakon és a szomszéd kertben. A biztosítónak az volna a dolga, miként a neve is mutatja, hogy biztosítson, nem pedig, hogy életvezetési tanácsokat adjon, főleg azután, hogy évszámra beszedte a pénzemet, és akkor nem kérdezte, hogy van-e rács az ablakomon.
Nem szeretem, amikor az ügyvéd magyarázni kezdi, kit és hogyan kellene megvesztegetnünk ahhoz, hogy megnyerjük a perünket, és hozzájussunk mindahhoz, ami egyébként is bennünket illet. És nem szeretem, amikor nemleges válaszunkat követően vállat von, és sértetten hozzáteszi, hogy akkor persze nem kell majd csodálkozni, hogy alulmaradok. És nem szeretek persze alulmaradni sem, és látni mindenkinek - ügyvédnek, bírónak, alperesnek, szakértőnek - a szemén, hogy csak azt kaptam, amit megérdemeltem.
Nem szeretem, amikor a közvagyonba könyékig markoló politikus kikéri magának az őt ért inszinuációt, amikor taggyűlésnek merik nevezni a tagok gyűlését, pártcégnek a párt közeli cégét, és lopásnak a dinamikus anyagi gyarapodást...
Amikor hülyének néznek, csak azért, mert a magam részéről nem helyeslem az intézményesített lopást.
Ami engem illet, nem kívánok úgy élni, hogy rácsokkal meg riasztókkal védjem értékeimet, testőrökkel és kidobó emberekkel személyemet, csúszópénzzel ügyeimet, és korrumpálható politikusokkal eszméimet.
És ne mondják nekem, ha kérhetem, hogy ilyen a világ. Hogy manapság úgyis lop mindenki, a hordártól a vállalkozón át a képviselőig. Hogy az árakba már be is van építve a megfelelő százalék, amit a megfelelő zsebekbe kell elhelyeznünk, hogy működjön az egész kóceráj.
Hisz a világ mi vagyunk. Mi, mindannyian. És szabadságunkban áll eldönteni, lopunk-e, vagy maradunk, akik voltunk.
Hülyék.
"
/Jolsvai András: Allergia/ 

***

Természetesen nem véletlenül vezetik olyan emberek az országot, amilyenek.
Mi magunk is lecsúsztunk.

A magyar emberek többségéből kiveszett a tartás, az akarat, a kitartás, a tisztánlátás, az alázat és a morál.
Unalomig ismételt, és sokak szerint feleslegesen hangoztatott közhely, de elég egy pillantást vetni a hazai médiára.
A teljesítményt és tehetséget felmutatni nem képes emberek térnyerése nem mai találmány. Ez esetben is az arányokkal van a baj.

Alig van egy-két olyan hazai közéleti személyiség, aki emelt fővel lenne képes kitekinteni a közönségre, és akit példaként lehetne a gyerekek, fiatalok elé állítani.
Ma, ha megkérdeznek egy 6 éves kislányt az óvodában: mi szeretnél lenni, ha felnősz, nem ritka, hogy azt válaszolja: pornósztár! Esetleg konkrét nevet is mond. És tudod, mit csinál ez a néni? Igen! Bácsiknak a fütyijét szopja!
Ez egy ténylegesen megtörtént eset, néhány évvel ezelőtt, amikor még szociális asszisztensként dolgoztam.

És itt természetesen már a szülők felelőssége is vitathatatlan.

De mi mást várhatunk akkor, ha az erkölcsi tartás egyre inkább a zérushoz közelít?
Azt az embert, aki nem tartja elfogadhatónak egy párkapcsolatban a félrelépést, álszentnek, álprűdnek nevezik. Már ott tartunk, hogy annak kell magát szégyellnie, aki kitart a társa mellett – azon hihetetlen okból, hogy szeretik és tisztelik egymást. Mert egy másik ember nem egy mobiltelefon, amit a közkeletű májerkodás keretén belül még akkor is újra és újra menőbbre kell cserélni, ha nincs mit enni. Egy jól működő kapcsolatért tenni kell(ene).
Nincsenek illúzióim, és tapasztalom is magam körül: sok ember számára egy kapcsolat közel nem is ér annyit, mint egy mobiltelefon.
A semminél is kevesebbet ér a szeretet és a hűség, az egyenes, őszinte beszédnek, a tisztességes embernek nincs becsülete, és ha nem tartod elfogadhatónak a megcsalást, akkor egyenesen szerencsétlen lúzer vagy.

És az emberek jó része valami egészen kifacsarodott módon gondolkodik.

Hadd éljek egy példával.

Nemrégiben elég jelentős visszhangot kapott a marcali tanárnő pornóvideós esete.
A köz buja szolgája videóra vette, amint aktív nemi életet él két délceg férfiúval. Ezt a felvételt feltöltötték egy fizetős pornóoldalra, ahol rábukkant néhány olyan ember (valószínűleg diákok), akik ismerték a főszereplőt – így pattant ki a botrány.
A véleménynyilvánítók közül sokan azzal védik a hölgyet, hogy ez magánügy.
Nos: ez a kulcsszó – és egyben a tévedés is.

Hogy otthon ki kivel, kikkel éli a szexuális életét, az magánügy (feltéve, ha a résztvevők mindegyike betöltötte a 14. életévét, és nincs szó vérfertőzésről, erőszakról, kényszerítésről). Ha azonban erről felvételt készítenek, és ezt közkinccsé teszik – nos az onnantól kezdve nem magánügy. Ha valaki otthon, a füzetébe vagy a privát számítógépébe írogat verseket, az magánügy. Jogosan háborodik fel, és él esetleg jogi ellenlépéssel, ha ezt valaki megszerzi, és nyilvánosságra hozza tudta és beleegyezése nélkül. De ha valaki a műveit könyvben publikálja, megjelenteti – az többé nem magánügy.
Mégis mit gondolhatott az ominózus ügy főhősnője, amikor feltöltötte a filmet, avagy hozzájárulását adta? Hogy úgysem nézi meg senki? Ebben az esetben azonban miért kell publikálni?
Józan ésszel sehogy sem áll össze a kép.

Hogy hová vezethet, ha minden határt ledöntünk, magunkban és magunk körül egyaránt?

Az időpontot nem lehet eltéveszteni, mert az ember akkor hasonlatossá válik majd a NAGY ÖREGEKHEZ, szabad lesz, fölülemelkedik jón és gonoszon; minden törvény és erkölcs érvényét veszti, mindenki kedvére bömbölhet, gyilkolhat és kéjeleghet. Aztán a NAGY ÖREGEK megmutatják neki, hogyan kell más, új módokon bömbölni, gyilkolni, kéjelegni és élvezkedni, s a Föld emésztő lángra lobban a pusztító szabadság eksztázisában.
/Howard Phillips Lovecraft: Cthulhu hívása; Kornya Zsolt fordítása/ 

***

Mit lehet tenni abban az országban, ahol évtizedek óta azt halljuk, hogy ’már csak ezt az évet kell kibírni, és aztán tényleg jobb lesz!’ Mert ezt hallgatta már a nagypapám is. Évtizedek óta ezzel hülyítik az itt élőket.

A megoldás?
A vezetőket le kell cserélni, az emberek nagy részének öntudatra kell ébrednie, és ki kell vennie a részét a közös teherviselésből (úgy anyagilag, mint felelősség tekintetében). Azokat kell támogatni, akik tenni akarnak és tudással és bírnak, mert egyetlen természeti kincsünk van: a tehetség (hogy Czeizel doktor szavaival éljek).

Valódi reformok kellenek – minél hamarabb.
Ténylegesen át kell alakítani a hazai intézményrendszert, a jogrendszert, a törvényeket, a politikai rendszert, az oktatást, és megannyi mást.

Hogyan?

A jelenlegi vezetés mindezeket nem fogja megtenni.
Meg kell vonni tőlük a támogatást. 2002 óta ezt vallom, és úgy tűnik, ezzel a véleményemmel nem vagyok egyedül.
És most jött el az újabb idézet ideje.

A tavalyi év legelején fedeztem fel egy Londonban élő magyar történész hosszú és alapos elemzését a hazai helyzetről. Az alábbi idézet ennek a legvégéről való:

Nem késő. A megoldás: önbizalom

Máshoz mint önmagához – ha tizenhét évig nem volt világos, mára azzá kellett, hogy váljon – nem fordulhat a nép. Ha semmi más nem is marad, önmagában bízhat. Nem tűnt el, akármennyire is félrehasználták eddig, a 80-as évek végén megjelent történelmi esély. Még minden megmenthető. Ha a dolgok rossz vágányra kerülése akadályozza is a tisztánlátást, a külső körülmények nem változtak hátrányunkra. Annyi bizonyos, hogy a kiúttalan áldemokratikus rendszer minden további perce csak káros lehet az országnak. Szerencsére a viszonyok olyanok, hogy megszüntetését könnyen és békésen el lehet érni.

Hamis az az unos-untalanul ismételgetett állítás, mely szerint a demokráciát leginkább a választáson való részvétellel lehet támogatni. Ez – így – nem igaz. A demokrácia lényege az önrendelkezés joga, illetve annak gyakorlása. Ha olyan körülmények állnak elő, hogy szavazás ezt nem tudja szolgálni, akkor a nem szavazás marad az eszköz mellyel e jogot érvényesíteni lehet. Annyi igaz, hogy demokráciákban a kérdés nem szokott így fölmerülni, de – pontosan erről szól ez az írás – Magyarországon olyan viszonyokat alakítottak ki a választás tartását értelmétől megfosztó, azt csak uralmuk állandósítására használó áldemokraták, amikor ez az egyetlen demokratikus út maradt az önrendelkezés jogának érvényesítésére. Biztosra vehető, hogy követése nem is volna hatástalan.

Kétségtelen, hogy az emberek szavazatai nélkül, ha választáskor, amikor nincs kik közül választani, otthon maradnak, az áldemokratikus rendszer elveszti legitimitását, magától fölgöngyölődik. Téves az az elképzelés, hogy bármilyen kevés leadott szavazat alapján is lehet a meglévő pártok valamelyikének kormányt alakítani. Emellett függetlenül attól, hogy papíron mi történhetne és mi nem, ilyen esetben mindenki tisztában lenne a kellő támogatottság nélkül alakult – a szavazatok hiányát sejthetően nagykoalíció kötésével mérsékelni próbáló – kormány erőtlenségével, mely önbizalom híján a senki által nem kifogásolt legalapvetőbb funkciók ellátására volna csak képes. Ennyi szükséges is az ilyenkor mintegy törvényszerűen meginduló belső erjedés átmeneti időszakára. A választástól való nagyarányú távolmaradás eközben egy csapásra számolná föl a mostani megosztottságot. Amint nyilvánosságra kerülne, hogy a lakosság (mondjuk) kilencven százaléka nem szavazott, elkezdenének másképpen nézni egymásra az emberek. Az  összetartozásnak a pszichikai válaszfalak leomlásával együttjáró fölismerése várhatóan  katarktikusan hatna, és a nép önbecsülésre ébredését hozná. A zsákutcából csak ez jelenthet kiutat. Ettől hárulhat el az a mindössze pszichológiai akadály, mely a nép saját ereje fölismerésének az útjában áll. A már szinte mindenki által óhajtott megújulásnak nem utolsó sorban lelkinek kell lennie. Egyidejűleg arról sem lehet kétség, hogy a rég elvesztett önbizalmát megtaláló társadalom maga dobná hamarosan a fölszínre azokat az új embereket és erőket, akik maguk sincsenek egyelőre tudatában a rájuk a jövőben váró szerepnek. Nincs értelme a csak a bénult tehetetlenség igazolására törekvő eleve rossz kérdésnek „És akkor kik vennék át a vezetést?” Nem lehet előre megmondani, hogy kik, értelmetlen és káros ilyesmin töprengeni. Éppen az a cél, hogy a társadalom megkapja, pontosabban önmagának megadja az esélyt arra, hogy ismeretlen, de kétségkívül létező tartalékai a fölszínre kerüljenek. Éppen az a probléma, hogy az évtizedek óta a saját érdekében országló, a hatalmat magának kicsalt, azt azóta együttesen bitorló elit elveszi a levegőt minden tőle független erő vagy személy megjelenésétől. A mostani viszonyok között már tisztességes embernek eszébe sem jut Magyarországon az undorral kezelt, nem a közös kérdések megoldásával, hanem a korrupcióval asszociált politika közelébe menni.

Bereznay András: Kibulizott ország
www.kibulizottorszag.net

Van még egy lehetőség: ha nem békés úton, hanem vérontással próbáljuk helyre tenni a dolgokat.
Egy sikeres forradalomhoz természetesen nagyon sok ember utcára vonulására és ellenállására van szükség.

Én mégis arra szavazok, hogy ne szavazzunk!
Ennek a megbukott vezetői rétegnek végzetes hiba lenne még egy esélyt adni. Olyan, mintha egy közismert sorozatgyilkos kezébe csőre töltött pisztolyt adnánk, majd hátat fordítanánk neki – miközben csak ketten vagyunk, egy zárt helyiségben, mindenféle segítség és eszköz nélkül.

Az ország jelenlegi helyzete az vetíti előre, hogy 2010-hez számítva újabb négy év megvezetést és maszatolást már nem bír ki. De már idén is lesz szavazás: EP választás, 2009. június 7-én.

Nem éri meg elmenni.
 

Faludy György

Tanuld meg ezt a versemet!

Tanuld meg ezt a versemet,
mert meddig lesz e könyv veled?
Ha a tied, kölcsönveszik,
a közkönyvtárban elveszik,
s ha nem: papírja oly vacak,
hogy sárgul, törik, elszakad,
kiszárad, foszlik, megdagad
vagy önmagától lángra kap,
kétszáznegyven fok már elég –
és mit gondolsz, milyen meleg
egy nagyváros, mikor leég?
Tanuld meg ezt a versemet.
 
Tanuld meg ezt a versemet,
mert nemsokára könyv se lesz,
költő se lesz és rím se lesz,
és autódhoz benzin se lesz,
és rum se, hogy leidd magad,
mivel a boltos ki se nyit,
s kivághatod a pénzedet,
mert közeleg a pillanat,
mikor képernyőd kép helyett
halálsugarat közvetít,
s mert nem lesz, aki megsegít,
ráébredsz, hogy csak az maradt
tiéd, mit homlokod megett
viselsz. Ott adj nekem helyet.
Tanuld meg ezt a versemet.
 
Tanuld meg ezt a versemet,
s mondd el, mikor kiöntenek
a lúgtól poshadt tengerek,
s az ipar hányadéka már
beborít minden talpalat
földet, akár a csiganyál,
ha megölték a tavakat,
s mankóval jön a pusztulás,
ha fáján rohad a levél,
a forrás dögvészt gurguláz
s ciánt hoz rád az esti szél:
ha a gázmaszkot felteszed,
elmondhatod e versemet.
 
Tanuld meg ezt a versemet,
hogy elkísérjelek. Lehet,
s túléled még az ezredet,
s pár kurta évre kiderül,
mert a bacillusok dühödt
revánsa mégse sikerül,
s a technológia mohó
hadosztályai több erőt
mozgatnak, mint a földgolyó –
memóriádból szedd elő
s dúdold el még egyszer velem
e sorokat: mert hova lett
a szépség és a szerelem?
 
Tanuld meg ezt a versemet,
hadd kísérlek, ha nem leszek,
mikor nyűgödre van a ház,
hol laksz, mert nincs se víz, se gáz,
s elindulsz, hogy odút keress,
rügyet, magot, barkát ehess,
vizet találj, bunkót szerezz,
s ha nincs szabad föld, elvegyed,
az embert leöld s megegyed –
hadd bandukoljak ott veled,
romok alatt, romok felett,
és súgjam néked: tetszhalott,
hová mégy? Lelked elfagyott,
mihelyst a várost elhagyod.
Tanuld meg ezt a versemet.
 
Az is lehet, hogy odafenn
már nincs világ, s te odalenn
a bunker mélyén kérdezed:
hány nap még, míg a mérgezett
levegő az ólomlapon
meg a betonon áthatol?
s mire való volt és mit ért
az ember, ha ily véget ért?
Hogyan küldjek néked vigaszt,
ha nincs vigasz, amely igaz?
Valljam meg, hogy mindig reád
gondoltam sok-sok éven át,
napfényen át és éjen át,
s bár rég meghaltam, most is rád
néz két szomorú, vén szemem?
Mi mást izenhetek neked?
Felejtsd el ezt a versemet.

/1980/

A bejegyzés trackback címe:

https://spiritus.blog.hu/api/trackback/id/tr74959263

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Cho. 2009.02.22. 22:00:10

Huhh, még nem olvastam végig a postot, de ez jutott eszembe:

"A rabszolgaság nem veszett el – csak átalakult. Intézményesedett, és az emberek jelentős része ma is izzadva lót-fut, robotol – csak hogy néhány tízezer embernek (az elitrétegnek) jól menjen a sora."

Az ókorban a rabszolgák élelemért és lakhatásért dolgoztak. Az újkorban is élelemért és lakhatásért dolgozunk. Ugyanott tartunk -sőt, visszafejlődünk-.

Majd még szentelek egy hosszabb kommentet is ha lesz időm.

Cho. 2009.02.22. 23:19:16

"világosan látszik, hogy a magyar kormány, sőt: a magyar parlament nem alkalmas ennek a helyzetnek a rendezésére. Egyre inkább úgy tűnik: ezek a vezetők mintha nem is akarnák, hogy itt konstruktív változás történjen. Mintha tudatosan akarnák tönkretenni – a saját hazájukat."

Nem akarják tudatosan tönkretenni, úgy hiszem. "Csupán" arról van szó, hogy a cselekvésképtelen, államvezetésre tökéletesen alkalmatlan tetteik következményei már olyan szinten a fejükre nőttek, hogy már hagyják a f*szba megdögleni az egészet. Ők is tudják, mi is tudjuk. Amit még lehet, kipumpolnak az államból egy külföldi számlára gyűjtik szépen, majd amint elérkezik az államcsőd (nincs messze), repülőre ülnek, miközben a hátuk mögött a lenyugvó nap fényében lángol majd az ország.
48-ban sikeres forradalmat írhattunk be a történelemkönyvbe. Akkoriban még voltak vérző szívű aktivisták (Petőfivel az élen), ma már ezeknek is hiányában vagyunk. Nincs SENKI aki összefogná a még jóérzésű társadalmat, és szerves táptalajt nyújtana egy sikerorientált forradalomnak. SENKI. Mert a jobbosoknak ugyanúgy nem raknék koronát a fejükre, ahogy többé az Orbán-Fletó féle kotonszakadásoknak sem.

A degenerált politikusaink és a többi nagyhatalmi degenerált pojáca egytől egyik tudja, hogy jogos a társadalmi felháborodás. A rendőrség sem tehet az idióta törvények ellen, nem őket kell hibáztatni a közbiztonság miatt. Van belsős kapcsolatom, tudom, hogy megy náluk ott bent. Nem tehetnek semmit, különben az ő munkahelyük is oda. Kőkeményen kommancs az összes felsővezetés.

A "ne szavazzunk" dologról meg annyit, hogy én 100%-ban támogatom, de a sok nyugdíjas és cigánypurdé igenis el fog menni -vagyis az ország igen jelentős része-. És már most megmondom, hogy Fidesz lesz ebből, hiszen Flétó intézkedései fájnak nekik a 13. havi nyugdij eltörlése és a segélyek feltételekhez kötése miatt.

Szmorú, de ez van: vagy okosan, gyorsan, és megfontoltan baszunk oda egy akkorát a felsővezetésnek, hogy beledöglenek, vagy elhúzunk innen jó messzire, mondjuk az Alpokba, ott pont jó lesz törvények nélkül csöveskedni. Jobb mint itt.

Cho. 2009.02.22. 23:23:03

PS: A vizitdijjal sosem értettem egyet. Ott a TB, aminek a befizetett nagy része ráadásul fel som volt használva az emberek által -hiszen havonta fizetjük, de jó ha évente jár orvoshoz az átlagember.

Cho. 2009.02.22. 23:23:36

PS 2: Vicgilson for president.

VicGilson · http://spiritus.blog.hu 2009.02.23. 21:06:29

Igen: az emberek jó része most is hasonlóan rabszolga, mint évezredekkel ezelőtt. Csak most azt próbálják velünk elhitetni, hogy szabadok vagyunk.
Persze erre mondják sokan, hogy ez micsoda hülyeség, mert most már el lehet menni külföldre.
Ez azért nem ilyen egyszerű.
Több millió magyar rabszolga nem mehet külföldre.

Azt nem tudom, hogy a vezetők mennyire tudatosan és célzottan teszik, amit tesznek.
Ennyire ostobák nem lehetnek - innen gondolom inkább azt, hogy ténylegesen az ország vesztét akarják előidézni. Ez esetben a baj még sokkal nagyobb.

Igazi, hiteles vezetők, példaképek hiányoznak az országból. És a médiába is kellene a sok kripli mellé legalább néhány olyan ember, akikre fel lehet nézni.

Petőfi részemről kicsit sarkos eset.
Én az 'átlagnál' kicsit jobban ismerem Sándorunk életét és jellemét (köszönhetően egy-két történész ismerősömnek).
Például a Batthyány-kormányt már a megalakulás hatodik napján fel akarta köttetni: kompletten, mindenkit.
És egyébként is egy rendkívül elégedetlen, mindenkit felakasztatni akaró, idegbetegség jeleit produkáló kis fickó volt.
A forradalmárok már csak ilyenek :)

Ezért mondom Bereznay Andráshoz hasonlóan azt, hogy inkább a békés utat válasszuk.
Valmiért, valami mellett, a magyar nép öntudatra ébredéséért, normális, mértéktartó Magyarországért álljunk ki. És ne valami ellen.
A forradalmár mindig valami/valaki ellen megy.
És végén ő is hasonlóvá válik ahhoz, mint akit a mélybe taszít. Vagy még rosszabbá.

Nem a 'kisrendőrt' hibáztatom a jelenlegi helyzetért. Bár köztük is biztosan találnánk vétkeseket. Az a rendőri vezetés azonban, amelyik ilyen szolgalelkűen kiszolgálja a hazug parlamentet - az vitán felül állóan vétkes.

Mellesleg most ismerte el a főkapitány, hogy valóban voltak rendőrök a veszprémi gyilkosság időpontjában a helyszínen.
Szép új világ: a rendőrök végignézik, ahogy embereket ölnek a bűnözők.

Én is ott tartok, hogy ha jövőre mégsem cserélődik le ez a politikai elit, akkor elindulok az országhatár felé. Majd még elválik merre.

A persidentes javaslatodat ne terjeszd :)
Még megválasztanak :))

Cho. 2009.02.23. 23:44:15

Hmm érdekes ez a dolog Petőfiről, simán el tudom képzelni :) De költőnek zseniális volt, az megcáfolhatatlan :)

Ami most megy, az egy liberális álomvilág mögé mujtaott kökemény kommunizmus. Sőt a diktatúra szót is szívesen használom. Nem csak flétó elvtárs, orbán is ezen a szinten van. Emlékszem még annak idején mikor orbán a parlament elé szervezett gyülekezetet, az ország minden részéből jötek az agrárosok (szépen fejeztem most ki magam, más szót akartam használni) :) és utcára se lehetett tőlük menni -ott laktam Parlament közelében. fasza volt nagyon.
Ahogy állt ott az a nyomoronc Viktor és kitűzette mindenkivel a szalagot, az nagyon erősen emlékeztetett engem valamire a történelemkönyvből, amit le se merek írni.


Az ország készen áll egy forradalmora, csak egy összetartó kapocs hiányzik -de az nagyon. valaki, aki elindítja, és aztán nem akar majd felülni a trónra persze.

VicGilson · http://spiritus.blog.hu 2009.02.24. 17:10:48

Chosy: ez van. Kapitáls-kommonizmus. Vagy minek lehetne ezt nevezni. Elnyomás. Kibulizták az országot maguknak. Csak együtt, az emberek döntő többségének összefogásával lehet őket távozásra bírni.
Mit gondolsz: inídtsam el én a forradalmat, legyek az új, az összetartó kapocs?
:)
Sose lehet tudni...

Petőfi zseniális költő volt - bár nekem egy csöppet túl népies :)
De például a Ha férfi vagy, légy férfi... c. verse briliáns.
***
Bereznay Úr: én köszönöm!!
Elnézését kérem, így utólag, amiért nem kértem engedélyt, vagy legalább nem értesítettem az idézet felhasználásáról!
Így lett volna illendő.
De úgy tűnik, eljutott Önhöz is s poszt :)

Nagyon-nagyon egyetértek a Kibulizott ország-ban foglaltakkal.
De optimista vagyok :)

Cho. 2009.02.24. 17:15:09

Vicgilson: Ha te lennél a kapocs, akkor én lennék az első aki melléd áll.

:)

Nekem is túl népies Petőfi, de lássuk csak... mit szólsz Adyhoz? ;)
Esetleg Váci?

VicGilson · http://spiritus.blog.hu 2009.02.24. 17:28:24

Chosy: a végén még elindítjuk a lavinát.

Ady nagy kedvenc - úgy látom ez át is jött a felhasznált szófordulatból :)

Váci Mihály szintén:

Azóta

"1945. május nyolcadikán végetért a második világháború.
Új időszámítást vezettek be.
Meghirdették a világbéke korszakát.

És azonnal nekiláttak.

... ... ...
...azóta több cinizmus, szadizmus,
nemzeti gyűlölet és előitélet szabadult a Földre,
mint amennyit Hitler apparátusa megtestesített; a pénz,
a hóditó vágy, a rossz kézbe került hatalom
több bűnt követett el a harmadik világban,
mint a gyarmatosítás még visszafizetetlen négyszáz esztendeje,
... ... ...

Halad a dologi világ,
és megtorpan az ember, kényelmesebb az élet,
de szomorúbb. Sokkal többet tudunk a létről,
mint amennyivel még el lehet viselni, felfedezünk
mindent az anyagról, s elveszti önbizalmát
az emberi szellem. Szabályozzuk a temészetet
s felfal szabályozhatatlan természetünk,
ennyi tökéletes tárgy között
tökéletességéből mind többet veszít az ember.

És azóta újra és újra nekilátunk, jóra összeesküvők,
megcáfolni e történelmet,
s felhozni valamit az emberiség mentségére."

Cho. 2009.02.24. 17:36:19

No igen. Sajnos örök érvényű amit írt szegény Váci.

"Sokkal többet tudunk a létről,
mint amennyivel még el lehet viselni"

Ez nagyon igaz!
Minél fejlettebb az ember -annál boldogtalanabb-.
Hogy ez miért lehet? Nem tudom. Talán az ismereteink széles délibábja enged messzebbre látni minket, az álmok felé, és emiatt jobban bánt bennünket a lehangoló jelen. Valóban önbizalom romboló.

Egyébként sejtettem, hogy Ady, valahogy az passzolt hozzád :)
És nem mellesleg -nekem is ő az egyik. Véci a másik, de vannak még dobogósok.

metarjuna 2009.02.25. 14:34:54

Igen. Még nem a vége!
Vegyük elő Madáchot, Az ember tragédiáját. Ott meg van írva mi lesz a vége!

ÁDÁM
Megállj! mi eszme villant meg fejemben -
Dacolhatok még, Isten, véled is.
Bár százszor mondja a sors: eddig élj,
Kikacagom, s ha tetszik, hát nem élek.
Nem egymagam vagyok még e világon?
Előttem e szirt, és alatta mély:
Egy ugrás, mint utolsó felvonás...
S azt mondom: vége a komédiának. -
(Ádám a szirt felé halad, Éva kilép az ajtón.)

Ott megjött Éva, de ha nem jön, akkor

"A többi néma csend. (Hamlet)"

VicGilson · http://spiritus.blog.hu 2009.02.25. 18:03:05

Chosy:sajnos nagyon aktuális.
A pénz istenítésébe és a technikai fejlődésbe menekültünk emberi mivoltunk elől. Amennyire én látom.

Ady passzol? Ennyire átlátszó vagyok - látod?
:)

metarjuna
Nagyon várjuk már a Mi Évánkat, Magyarország Éváját - aki az Élet nevében lép mellénk, hogy megállítson minket. Mert ez már a szakadék széle.

palacsin 2009.02.26. 09:03:31

Szerintem ami most Magyarországon történik, az egy világfolyamatnak a "magyar virtus" szerinti megélése. Nemcsak nálunk van gáz, hanem az egész világban. Minden nép a saját habitusa szerint éli meg ezt a valamit, amit a legjobban a széteséshez, örülethez tudnék hasonlítani, csak máshol vannak olyan tartalékok, amelyek miatt a helyzet (még) nem akkut.
Teljesen egyetértek a posztoddal, engem is dühítenek a történések, és jó ideje nem voltam már szavazni se. De nem azért, mert azt gondolom, hogy ezzel bármit is elérek, a Bereznay Úr javaslata tetszetős első olvasásra, de tömeg nélkül impotens. A valóra váltásához tömeges ignoráció kell, ami ugye nincs, mert minden csövön azt nyomják, hogy menj el szavazni. A javaslat egy felnőtt társadalmat feltételez, aki képes önmagától dönteni. De éppen ez az ami nincs, éppen ez minden baj forrása, mert a társadalunk még gyerek, ezért befolyásolható. Az magyar társadalom nem olyan felnőtt (még), hogy egy ilyen fordulatot önmagától meg tudjon lépni, ehhez kell egy hiteles személy, akire vezetkőként tud nézni, és akin keresztül a nem szavazás mémje manifesztálódni tudna. Aki képviselné az újat. Előbb kell a Valaki, akin keresztül a változás megvalósulhat, nélküle az ország egy szétszéled nyáj, aki a leghangosabban kolompoló felé csődül. Vagy katarzis kell, ahogy te is mondtad, amitől felnőne magától.
De mint már említettem, szerintem ez egy világjelenség, bármi is legyen a megoldás, világszintünek kell lenni, csak Magyarországban gondolkozva ezt megoldani nem lehet, csak a tüneteket enyiteni (ez nem jeleti azt, hogy nem lehet Magyarországon elkezdeni, sőt szerintem a legideálisabb hely egy ilyen fordulat elkezdéséhez). Nekem az ad erőt, hogy tudom minden születés fájdalmas, és hogy születésem elött elképzelni se tudhattam miért olyan szükös odabent, és hogy mi lehet erre a megoldás. Ép ésszel, az adott körölményeket vizsgálva abból a helyzetből egyszerüen nem volt kiút. Mégis élek. Feldmártól hallottam (nem pontos az idézet), hogy akkor születünk meg, amikor a rosszullét annyira elviselhetelen, hogy inkább a halált választjuk, mint azt ami van. Szerintem nagyon közel vagyunk ehhez a ponthoz.

VicGilson · http://spiritus.blog.hu 2009.02.27. 21:25:18

palacsin
Igaz: globális válság van - gazdasági értelemben is.
És valóban: tömeg nélkül ez a javaslat nem tudja elérni a kellő hatást.

Érdekes dilemma, mert ahhoz, hogy az emberek többsége felnőtt, felelős, öntudatos módon viselkedjen - már feltételezi, hogy többségük felnőtt, felelős, és öntudatos.
22-es csapdája.

Viszont éppen ma olvastam a Szonda Ipsos felmérését: csökkenő tendenciát mutat azoknak a száma, akik elmennének szavazni.
És még van bő egy évünk jövő tavaszig.

Egyébként roppant érdekes: te is, és Chosy írjátok, metarjuna pedig utal rá az idézettel: kell legalább egy konkrét valaki, aki ezt a felnőtté válást elindítja.
Igazatok van.
Erre nem is gondoltam, amikor a posztot írtam.

Minden új korszaknak, fordulatnak vannak karizmatikus vezetői, akkor is, ha az nem pozitív.

Én is azokkal a spirituális tanítókkal értek egyet, akik hozzád hasonlóan azt mondják: "...bármi is legyen a megoldás, világszintünek kell lenni, csak Magyarországban gondolkozva ezt megoldani nem lehet, csak a tüneteket enyiteni..."

Hogy Magyarország erre a legideálisabb-e, az egy jó kérdés.
Ezt kifejthetnéd bővebben :)

És maximálisan igazad van: nagyon közel vagyunk.
Vagy pusztulás - vagy újjászületés.

Cho. 2009.03.05. 12:52:36

Több belsős információ alapján sajnos egyre biztosabb a 2 hónapon belül bekövetkező államcsőd. Talán az lesz a halál, ami után újjászülethetünk.

VicGilson · http://spiritus.blog.hu 2009.03.05. 16:36:39

És ez a 'belsős információ' ez mit jelent?
Milyen pozícióban, milyen hozzáértéssel rendelkező emberek mondják ezt, és mennyire megbízhatóak?
2 hónap az nem sok idő.
Már itt van a nyakunkon...

Cho. 2009.03.06. 13:33:11

Konkrétan két, egymástól különálló ismerős, akiknek magas befolyású érdekeltségeik vannak.

index.hu/belfold/2009/03/06/egy_zsenialis_vezer_vezethetne_ki_a_bajbol_a_magyarokat/

Cho. 2009.03.06. 14:12:23

(a cikk amit linkeltem, csak érdekesség -egyezik a palacsin és általam is felvetett gondolattal)

VicGilson · http://spiritus.blog.hu 2009.03.12. 11:09:30

Chosy: igen, érdekes gondolatok vannak benne. És szerintem nem csak mi gondoljuk így. Nagy baj, nagyon nagy baj, hogy nincs igazi vezetője az országnak. Azaz: hiteles vezetője (megbízható, hozzáértő, elhivatott).

Nem hiába mondja Csernus, mekkora baj, hogy nincsenek olyan emberek idehaza (vagy csak nagyon kevés), akik hitelesek, akikre fel lehet nézni.
Ilyen emberek helyett ripacsokkal, celebekkel van tele a média.

A jelenlegi palettáról egyetlen emberre sem tudnék úgy tekinteni, mint igazi, hiteles magyar vezető.