Napi Spiritualitás

"Kik vagyunk mi, hogy a világ sorsáról döntsünk? Döntsön maga a világ! Kik vagyunk mi, hogy titkaink legyenek a világ előtt? Hadd tudja meg őket a világ, aztán döntsön önmaga sorsáról!" "Hiszek... Van hitem. ... Hiszek, de miben? ... Hiszek a hitben... Nem kell, hogy legyen valamink, amiben higgyünk. Csak a hit kell, hogy valahol van." /Alfred Bester: Tigris! Tigris!/

Friss topikok

  • VicGilson: <a href="http://www.life.hu/bulvar/20140720-kulcsar-edina-lett-magyarorszag-szepe-udvarholgyei-... (2014.07.20. 23:33) Nehéz kereszt
  • tesz-vesz: 2. lett a La Man-i 24 órás versenyen. elképesztő. járt itthon is, mikor megnézte a tábort, meg ké... (2011.11.12. 21:35) Nagy öregek - Paul Newman
  • VicGilson: @IGe: Poénnak jó a link :) @Zollendroller: Szervusz, Zoli! Úgy tűnik, hogy igen: Popper Péternek ... (2010.06.29. 14:05) In Memoriam Popper Péter

Saját novella II. - Extázis

2009.03.12. 16:31 | VicGilson | 14 komment

Címkék: novella szex erotika vér extázis

Extázis

 

- Akarod újra?
- Hiszen alig van már benned valami – válaszoltam.
- Nem érdekel.
- Még bajod esik.
- Nem érdekel – pihegte.
Hallgattunk. Az ablakhoz léptem. Odakint sötét volt; a holdat minduntalan komor fellegek takarták el kíváncsi szemeim elől.
- Szeretsz? – kérdezte.
- Persze. – Nem fordultam meg.
- Nem igaz. Ne hazudj!
- Szeretlek. – Még mindig nem néztem rá.
- Nem hiszek neked.
Hátranéztem. Ő éppen durcásan fordult el tőlem. A hasán feküdt; megcsodáltam egy pillanatra gyönyörű ívű fenekét, vakítóan fehér bőrét.
Egy pillanat, és már előtte térdeltem.
- Szeretlek – ismételtem. Mélyen a szemébe néztem.
- Szeretsz? Ugye szeretsz?
Vágyakozva nézett rám. Tekintetében nem volt semmi emberi.
- Teljesen magadon kívül vagy.
- Te őrjítesz meg. Újra meg újra.
- Ma már nem csináljuk többször. Pihenj, kedvesem!
- De igen! Gyere újra!
- Látod. Te kéred most is.
- Tudom. – Felajzva lihegett. – Gyere!
Megráztam a fejem.
- Miért?
- Elég ennyi mára.
Felemelkedtem és ismét az ablakhoz sétáltam. Kisandítottam a függöny mögül. Mindig így jártunk el, gyakorta még a redőnyt is lehúztuk. Fő az óvatosság. Nem lett volna örvendetes, ha bárki meglátja, mit csinálunk.
- Nemsokára reggel. És neked menned kell. – Fájdalmasan felsóhajtott.
- Még alig múlt éjfél – pillantottam az órára.
- Olyan rövidek az éjszakák.
Elléptem az ablaktól, és leültem az egyik fotelbe. Csodás szerelmi fészek volt. Nem túl nagy, de rendkívül elegáns, fényűzően berendezett. Mindig is volt ízlésem, meg kell hagyni. Erre ő a legjobb bizonyíték.
Ő ezalatt visszafordult a hátára. Nem nagy, de telt, kemény mellek, feszes, lapos has, karcsú derék, szeméremdobja közepén rövidre nyírtan meghagyott szőr, hosszú combok, kecses bokák, vékony lábfejek. Mézszínű haja enyhén göndörödő végekben omlott vállaira. Halványan elmosolyodtam.
- Hány éves vagy pontosan?
- Fontos ez? – Nem szerettem ezt a kérdést. Mintha kiadnám magam a válasszal. És engem az évek elővigyázatossá tettek.
- És hol születtél?
- Messze innen.
- Miért nem árulsz el magadról valamit?
- Tudod a nevemet. Tudod ennek a helynek a címét, és mindig itt vagyok a megbeszélt időpontban.
- De nem tudok rólad semmit. Alig ismerlek.
- Mit akarsz tudni?
- Hogy ki vagy.
- Én magam sem tudom. – Megcsóváltam a fejem. - Nem szeretem, ha faggatnak. Én sem kérdezgetlek. Megbízom benned: ennyi elég.
- Sajnálom. Tudom, hogy néha nehéz velem.
- Nem baj. Ilyennek szeretlek.
Hosszú, néma csend következett. A gyertyák és mécsesek fényében néztük egymást. A nemrég gyújtott füstölő súlyos, fűszeres aromája betöltötte a szobát, és felvillanyozta érzékeit. Ő mélyeket sóhajtva feküdt az ágyon; én hangtalanul üldögéltem a fotelben. Szájába csúsztatta ujjait, majd – talán jobb híján? – saját kedvére tett; én rezzenéstelenül figyeltem. Pontosan tudtam mi fog következni: úgy olvastam az emberek lelkében, akár a nyitott könyvben, s mialatt ő kielégítette magát, én is újból megkívántam.
Halkan, aprókat sikkantott. Nagy kortyokban kapkodta a levegőt, majd felnyögött.
- Gyere! Kérlek! Kérlek!!
Valósággal nyüszített végsőkig hajszolt sóvárgásától. Még sohasem láttam ilyennek. Kezd egyre jobban elveszni az éjszakáinkban. Egyre inkább saját, zavaros szenvedélyeinek s jómagamnak a rabjává válik. Ami azt jelenti, hogy hamarosan meg kell szabadulnom tőle. De nem ma éjjel…
- Mindjárt reggel – zihálta rekedten. – És el kell válnunk. Gyere! Még egy utolsót! Kérlek!!
Felálltam a fotelból. Megigazítottam nyakkendőmet, elsimítottam egy ráncot méregdrága fekete öltönyömön, majd az ágyhoz léptem, és letérdeltem. Átkaroltam a nyakát, és újra szívni kezdtem mézédes vérét.

 

2003. december

 

A bejegyzés trackback címe:

https://spiritus.blog.hu/api/trackback/id/tr22998252

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

mooncat · http://rajzoltam.blog.hu 2009.03.12. 17:52:32

szex és vámpír....
nagyszerű párosítás.

teccett!

Cho. 2009.03.14. 21:46:10

Micsoda vámpír románc :)
(én akkor is tudni szeretném hány éves..talán 200..? francba, hogy ilyen titokzatos :))

VicGilson · http://spiritus.blog.hu 2009.03.15. 17:14:31

Köszi, köszi, köszi!!!
Örülök neki :)

Bizony, Chosy: ezek a romantikus vámpírok ilyen titokzatosak ;)

Hannah McInsane 2009.03.17. 21:05:49

Vic! .. Ha nem nagy gond, ... az Őket olvasom résznél Vredin helyett írj Hannah McInsane-t! Thank you! :)
most szólhatok mindenkinek pffffff

Hannah McInsane 2009.03.18. 19:32:11

Köszönöm szépen! S ne haragudj az OFF-ért, csak nem tudtam máshova írni.

dyó 2009.03.27. 20:37:01

Tetszett. Kicsit talán beképzelt ez a vámpír, de jó a történet.

Cho. 2009.03.28. 11:36:51

@dyó: Mégis mit vársz egy vámpírtól? :) Ők kőkemények és soem sírnak, nyílván az emberi vér teszi :D

nyuszisz 2009.04.19. 19:26:00

Másodjára olvasva sokkal jobban tetszik a történet. Már elsőre is úgy tűnt a vámpír nem szereti a lányt, csak most már a lányban nem vagyok biztos, ő a titokzatosabb, nem a vámpír. A vámpír csak a lány számára talány, mert elvakult?

VicGilson · http://spiritus.blog.hu 2009.04.19. 19:56:39

Számomra a vámpír és a lány egyaránt megfejthetetlen talány :)
Egyikőjükön sem tudok kiigazodni. Két külön titok.

nyuszisz 2009.04.19. 20:43:27

@VicGilson: nos, akkor túl sokat foglalkoztam már a vámpírokkal, ezért látok át ilyen könnyedén a lelkivilágán :)