Napi Spiritualitás

"Kik vagyunk mi, hogy a világ sorsáról döntsünk? Döntsön maga a világ! Kik vagyunk mi, hogy titkaink legyenek a világ előtt? Hadd tudja meg őket a világ, aztán döntsön önmaga sorsáról!" "Hiszek... Van hitem. ... Hiszek, de miben? ... Hiszek a hitben... Nem kell, hogy legyen valamink, amiben higgyünk. Csak a hit kell, hogy valahol van." /Alfred Bester: Tigris! Tigris!/

Friss topikok

  • VicGilson: <a href="http://www.life.hu/bulvar/20140720-kulcsar-edina-lett-magyarorszag-szepe-udvarholgyei-... (2014.07.20. 23:33) Nehéz kereszt
  • tesz-vesz: 2. lett a La Man-i 24 órás versenyen. elképesztő. járt itthon is, mikor megnézte a tábort, meg ké... (2011.11.12. 21:35) Nagy öregek - Paul Newman
  • VicGilson: @IGe: Poénnak jó a link :) @Zollendroller: Szervusz, Zoli! Úgy tűnik, hogy igen: Popper Péternek ... (2010.06.29. 14:05) In Memoriam Popper Péter

Filmkritika - Gran Torino

2009.04.16. 21:41 | VicGilson | 12 komment

Címkék: dráma filmkritika clint eastwood gran torino walt kowalski

Gran Torino

Mihez kezdhet egy feleségét elveszítő, magányos, megkeseredett öregember? Például összebarátkozik a szomszédba költöző ázsiai családdal – hogy azután hőssé és apamintává váljék.


Clint Eastwoodot csak élő legendaként emlegetik a szakmában. Nem véletlenül. Lassan 55 esztendeje, hogy belecsöppent a film világába, és a mai napig aktívan alkot. S ami különösen fontos: nem régi sikereiből, vagy azok folytatásaiból vegetál, saját árnyékában megbújva, hanem új és egyre jobb filmeket készít.

Walt Kowalski (Clint Eastwood) nem sokkal 73. születésnapja előtt veszítette el feleségét. Így aztán – kutyáját leszámítva – egyedül marad kertvárosi házában. Minden oka megvan rá, hogy ne legyen jókedve. Azonban lassacskán kiderül, hogy a koreai veterán alapjában véve is épp eléggé mogorva fickó.
Családi élete fabatkát se ér: két fia, menyei és unokái ki nem állhatják. Úgy bánnak vele, mint egy rokkanttal – noha Walt… pardon: Mr. Kowalski irigylésre méltóan jól tartja magát. A helyi huszonéves kispap (Christopher Carley) ráadásul folyvást a nyakára jár; elhunyt feleségére hivatkozva gyónásra nógatja, és közben folyton ’leWaltozza’ – ez a fajta haverkodás pedig nemigen jön be Kowalski úrnál. Hab a tortán: az amerikai szomszédság helyébe csupa ázsiai jövevény költözik (ők a Hmong-ok).

 

A rokonság legfeljebb a nagypapa 1972-es, sötétzöld, pöpec állapotú Gran Torinójára ácsingózik – miközben azon mesterkednek, miképp bírhatnák rá gazdáját, hogy idősek otthonába vonuljon.
Egyik éjjel a rossz társaságba keveredett szomszéd srác, Thao (Bee Vang) betör Kowalski garázsába, és megkísérli ellopni az autót (csak azért, hogy bizonyítson a bandának). Az ősz hajú harcos csőre töltött puskával a kezében ballag le, hogy kérdőre vonja az ifjú titánt, akinek végül sikerül elpucolnia.

Így kezdődik Kowalski ismeretsége és lassan kibontakozó kapcsolata szomszédaival.
A magányos, megkérgesedett szívű férfi egyre közelebb kerül hozzájuk. Különösen Thao-t és annak nővérét, Sue-t (Ahney Her) zárja szívébe – a maga visszafogott módján. A fiatalok viszont kifejezetten pótapaként, példaképként tekintenek rá.
Az öreg nem okoz csalódást: ha kell, megmenti őket, Thao-t pedig némi munkával és szigorú szavakkal megedzi, majd állást is szerez neki. Kowalski még a védencét zaklató fegyveres bandával is szembeszáll. A suhancok egy alkalommal mély nyomokat hagynak Thao arcán, és mentora olyan válaszlépésre ragadtatja magát, ami elindítja a lavinát.

Apa és fia, mester és tanítványa, emberség és emberi tartás, szeretet és elfogadás, barátság és áldozatkészség… Ebben a filmben minden benne van, ami egy igazi, érzelmes és hiteles emberi élethez kell.

 

Eastwood kétórás mozija pedig mesterien adagolja a részleteket.
Lassan, méltóságteljesen hömpölyög az elkerülhetetlen tragédiáig – ami mégis mélységesen megható és emberi.
A történet végig tartja ritmusát: ugyan viszonylag hosszú, mégsem tartalmaz felesleges karaktereket és jeleneteket.

Kowalski figurája uralja a sztorit, ám kellő mértékében helyet kapnak mellette a többiek is. Eastwood briliáns módon találta meg az egyensúlyt, és nem csupán ezen a téren. A film nem pusztán egyszemélyes dráma, némi szomszédolással. Több síkú, mélyen megrázó mondanivalót tartalmazó alkotás, amely némi akciót, humort, romantikát is belecsempész az eseményekbe – és ettől válik igazán kerek egésszé.

A rendező-producer színészként is kiváló. Noha Eastwood annak idején nem volt párhuzamba állítható Pacinóval vagy De Niróval, mára beérte őket. Amivel tehetségben elmarad(t), azt tapasztalatával, egyedülálló, mindenkinél erősebb karizmájával és kisugárzásával pótolja. Ez bizony már nem Clint Eastwood, amint Walt Kowalskit játssza. Ez Walt Kowalski személyesen. Varázslatos így látni valakit majd’ 80 évesen – feledhetetlen élmény.

Szerencsére a többi színész is hozza, amit kell: a karakterek élnek, a cselekmény mintha sínen futna. Több jelenet olyan könnyet facsaróan magával ragadóra és hitelesre sikeredett, hogy az ember beleborzong. Amikor például Kowalski a Gran Torinót tisztogatja, majd kiül kutyája mellé a verandára, és a naplementében rágyújt, aztán belekortyol a sörébe… Leírhatatlanul elbűvölő.
Az operatőri munka kifinomult és visszafogott, ami tökéletesen illik a filmhez, a zene pedig lenyűgöző.
A záró képsoroknál felcsendülő dalt maga Eastwood éneke nyitja meg. Innentől kezdve nyugodtan mondhatjuk: ő az érdekes hangú férfi. Megdöbbentő, de igaz: jól szól. Amolyan hardblues-osan érces-rekedtes orgánum.

A külföldi internetes oldalak kommentelői szinte kivétel nélkül magasztalják a filmet. Sokan az általuk valaha látott legjobb alkotások közé sorolják, és én a magam részéről csupán csatlakozni tudok hozzájuk.
Clint Eastwood újabb mestermunkát tett fel a vászonra. Méltán érdemelte volna ki vele – immáron harmadszor – a legjobb rendezés és a legjobb film Oscar-díját. Sőt: akár a legjobb férfi főszereplőét is.

A Gran Torino méltó, mai társa azoknak a régi, békebeli moziknak, amelyek még az emberről és az emberségről szóltak, és százmillió dolláros trükkorgia, vagy éppen vérgőzös trancsírozás nélkül varázsolták a nézőt egy másik világba.
Azt hiszem ezért volt érdemes feltalálni a mozgóképet.
Ha csak a Gran Torinót nézi meg valaki 2009-ben, már megérte elmennie a moziba.

 

Értékelés: 9/10

Összegzés: csodálatos, érzelmes és megható dráma egy elmagányosodott, idős emberről

Jó tanács: jól jegyezd meg: sohasem késő emberként érezned!

Eredeti cím: Gran Torino

Magyarországi bemutató: 2009. 04. 16.

Amerikai, 2008, 116 perc; Rendező: Clint Eastwood; Forgatókönyv: Nick Schenk; Producer: Clint Eastwood, Bill Gerber, Robert Lorenz; Operatőr: Tom Stern; Zene: Kyle Eastwood, Michael Stevens; Szereplők: Clint Eastwood, Christopher Carley, Bee Vang, Ahney Her

A bejegyzés trackback címe:

http://spiritus.blog.hu/api/trackback/id/tr851069601

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Cho. 2009.04.17. 00:07:51

Eastwood-nak ezt a filmjét még nem láttam, de ajánlom figyelmedbe a "Szív hídjai" című filmjét, szintén az ő főszereplésével. Megható, mély, felejthetetlen.

VicGilson · http://spiritus.blog.hu 2009.04.17. 14:34:58

Igen: az szintén egy 10/10-es alkotás Eastwoodtól. Csodálatos mozi. Ahogy ez is.

paulkemp · http://halfpecssquad.blog.hu/ 2009.04.20. 10:40:36

tényleg fantasztikus film nekem is nagyon nagyon tetszett, már-már bizonyos helyeken olyan költőiség uralkodik benne, mely tényleg az egekbe repíti Eastwoodot (bár a végén meg egy kis gics csak előkerül, de hát már azt is megbocsáthatjuk azt öreg mesternek)

Cho. 2009.04.22. 14:38:54

Mi a helyzet? Megint nagy a csend :)

VicGilson · http://spiritus.blog.hu 2009.04.22. 20:31:10

paulkemp: igen, a költőiség jó szó. Néha jelenet annyira szép, hogy szinte fáj. Belesajdult néhány helyen a lelkem. Nem vagyok egy pityergős alkat, de a Gran Torino végén elmorzsoltam egy-két könnycseppet.
Nagy film.

Chosy: vihar előtti csend.
Még én sem tudom, hogy ez jó, vagy rossz...

Cho. 2009.04.23. 00:15:00

Milyen viharról beszélsz, gyönyörű idő van :P
És JÓ. Mert hiszel benne, hogy csak jó lehet. Mert hiszel, ugye? :)

nyuszisz 2009.04.25. 12:05:06

Megnéztem, tényleg megható film.
Kár, hogy úgy érzem, Kowalski önfeláldozásával nem oldotta meg az összes problémát, hiszen más bandák is voltak a környéken. A végén az öröklős dolgot hanyagoltam volna, vagy nem is tudom, akkor már nem hagytam volna ki Thao nővérét sem, nekem úgy tűnt ő is fontos epizódot töltött be Walt életében. A lényeg, hogy annál a jelenetnél zártam volna a filmet, amikor Thao megkérdezi a rendőrt, mi történt.

VicGilson · http://spiritus.blog.hu 2009.04.29. 15:33:16

@Chosy:
Hiszek.
Mindenben. És semmiben.

@nyuszisz: Nyilván nem oldott meg minden problémát.
Szerintem így volt kerek egész a történet, ahogyan vége lett. De ez természetesen szubjektív.

tesz-vesz · http://kkbk.blog.hu 2009.07.08. 18:58:44

@paulkemp: milyen jelenetre gondolsz? melyik jelenet költői? most nem ugrik be
egyébként én is megnéztem jó votl, de voltak jelenetek amiket ki lehetett volna hagyni, pl az alaksori, túl durva volt a gyerek jellemfejlődése. először még csenben van, aztán már Eastwoodot köpködi, miközben el akarta lopni az autóját, de tetszett jó film volt

tesz-vesz · http://kkbk.blog.hu 2009.07.08. 19:04:47

Walt Covalski = Clint Eastwood
ő nem játsza el a szerepet. kedvenc színészeim között van a külföldiek között, de azért valljuk be ugyanolyan egysíkú, mint al pacino, robert de niro. sok mindent nem tudnak eljátszani, sak egy-két féle embert. karakterszínészek.
egyébként tetszettek a kevésbé ismert színészek alkalmazása, (meg az is h a "fehérnigger" megkapta a magáét.)

tesz-vesz · http://kkbk.blog.hu 2009.07.08. 19:08:28

nekem megmondom egy kissé csalódás volt a vége, én vérbosszúra vágytam volna (nem akcióra!) , de Eastwood keménysége nagyon bejött a filmben.
"A Gran Torino méltó, mai társa azoknak a régi, békebeli moziknak, amelyek még az emberről és az emberségről szóltak"
igen ezzel teljes mértékben egyetértek, végre morált láthattunk a képernyőn, példamutatást, amiért igazán becsülhetjük az igazi amerikai patrióta jellemet.

KenSentMe 2010.02.10. 14:07:11

Egyértelműen csak a régivonalas, a színházból/színjátszásból merítő és építkező, életszerű és mély emberi tartalmakat megjelenítő mozikhoz hasonlítható, mint pl. a Svindler vagy a Nem félünk a farkastól.. egy olyan kort idéz meg, amikor a filmek szövegkönyveit még valódi írók írták (és nem reklámszakemberek), a szereplőknek pedig valódi jellemük és sorsuk volt.. egészen megdöbbentő, hogy a Transformers meg a Terminátor 4 futószalag meg a Dr. Szöszi szerű blődlik után még képes ilyesmire Hollywood.. kicsit úgy éreztem, hogy ebben a pályalezáró-összegző filmben Clint ugyanúgy oktatja a jövő reménybeli filmeseit a saját tudományára, ahogy az esetlen Thaot az életre.. mindenkinek van mit tőle tanulnia.