Napi Spiritualitás

"Kik vagyunk mi, hogy a világ sorsáról döntsünk? Döntsön maga a világ! Kik vagyunk mi, hogy titkaink legyenek a világ előtt? Hadd tudja meg őket a világ, aztán döntsön önmaga sorsáról!" "Hiszek... Van hitem. ... Hiszek, de miben? ... Hiszek a hitben... Nem kell, hogy legyen valamink, amiben higgyünk. Csak a hit kell, hogy valahol van." /Alfred Bester: Tigris! Tigris!/

Friss topikok

  • VicGilson: <a href="http://www.life.hu/bulvar/20140720-kulcsar-edina-lett-magyarorszag-szepe-udvarholgyei-... (2014.07.20. 23:33) Nehéz kereszt
  • tesz-vesz: 2. lett a La Man-i 24 órás versenyen. elképesztő. járt itthon is, mikor megnézte a tábort, meg ké... (2011.11.12. 21:35) Nagy öregek - Paul Newman
  • VicGilson: @IGe: Poénnak jó a link :) @Zollendroller: Szervusz, Zoli! Úgy tűnik, hogy igen: Popper Péternek ... (2010.06.29. 14:05) In Memoriam Popper Péter

Küzdelem és győzelem - vagy halál

2009.05.11. 19:15 | VicGilson | 14 komment

Címkék: élet isten hit remény kitartás reinhold messner nick vujicic greg rando jamie eason varga norman

Annak idején akár az önsajnálat szobrához is modellt állhattam volna.
Az a fajta tinédzser voltam, akinek nyomorúságos családi háttere kivetült életének más területeire is; a középiskolában pocsék eredményeim voltak (kivéve a humán tárgyakat). 16 éves koromban súlyos, krónikus gyomorbetegséget diagnosztizáltak nálam, ami később súlyosbodott. Néhány év múlva azonban sikerült megbirkóznom a kórral, és úgy tűnt, hogy az életem is pozitív irányba fordult.

Sajnos – mint kiderült – mégsem tanultam eleget betegségemből és elhibázott döntéseimből.
Olyan élethelyzeteket, olyan emberi kapcsolatokat vállaltam magamra, amilyeneket nem volt túl bölcs dolog; olyan emberekre pazaroltam hónapokat, éveket, akikkel szóba állnom sem kellett volna.
Tavaly tavasszal visszatértek a régi gondok.
Mondjuk ki nyíltan: rákom van.
Nyárra komoly anyagi nehézségeim támadtak, amelyek őszre és télre súlyosbodtak. Idén tavasszal már a végemet jártam – mindenféle értelemben. A padló alatt éreztem magam – kilométerekkel.
Most, április végén sikerült végre elmozdulnom erről a hónapok óta tartó holtpontról. Igaz, közben kiderült: a sok stressz alaposan megterhelte a szívemet, és most már arra is fokozottan vigyáznom kell.

Mindenesetre újra érzek magamban erőt.
Dolgozok és edzek (mármint amikor az állapotom engedi; nem az a cél, hogy gyomorvérzést kapjak). Nyelveket tanulok és írok, új dolgokat tervezek.
Mindez persze nem zárja ki annak a lehetőségét, hogy akár már ma este eltávozzak erről a világról.
A lényeg: amíg élek, amíg itt vagyok, teszem a dolgomat – mert tennem kell. Muszáj. Csak. Mert ez az ember kötelessége.

Alább néhány olyan személy következik, akiknek a példájából okulhatunk, erőt meríthetünk.
Lerogyunk a padlóra, és hagyjuk, hogy legyőzzön bennünket az élet – vagy talpra küzdjük magunkat, felülvizsgáljuk a helyzetet, akár egész eddigi életünket, segítséget kérünk, ha szükséges, majd folytatjuk tovább. Ismét. Újra. Lélekben, szellemben és testben megerősödve. Elszántabban, tisztábban, kitartóbban, tapasztaltabban, mint előtte bármikor.


Reihold Messner

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

"A végső határ szélén mindig kiderül, hogy jóval többre vagyunk képesek, mint gondolnánk."

Reinhold Messner egyedülálló sikereket elért, világhírű hegymászó, határtúllépő. 1944 szeptember 17-én született Olaszországban. Ő volt az első, aki egyedül megmászta a Mount Everest-et, ráadásul oxigénpalack nélkül (korábban már megmászta Peter Habelerrel közösen). Elsőként mászta meg mind a tizennégy, 8000 méternél magasabban fekvő hegycsúcsot. 1990-ben Arved Fuchs-szal közösen gyalog átszelték az Antarktiszt. Magányos, oxigénpalack nélküli mászásait a mai napig nem ismételte meg senki.

1970-ben, öccsével közösen csatlakoztak egy csapathoz, amely a 8125 m magas Nanga Parbat meghódítását tűzte ki maga elé célul. Ezt végül csak a két Messner teljesítette sikeresen – a visszaút, a csúcsról való leereszkedés azonban Günther Messner életét követelte.

Bátyja állítása szerint testvérét lavina sodorta el; próbált a nyomára bukkanni, de nem sikerült megtalálnia. Reinhold Messner végül a felső Dimair-völgy fölött ereszkedett le, mezítláb (megdagadt-megfagyott lábaira képtelen volt visszahúzni a lábbelit); helyi favágók találtak rá: a fiatal hegymászó önkívületi állapotban volt, súlyos fagyásokat szenvedett, és kis híján végzetesen kiszáradt (később Messner lábujjainak felét, kezéről pedig három ujjbegyet amputálni kellett – és azt jósolták, hogy soha többé nem fog tudni mászni).


Jamie Eason


 

1976 április 10-én született, az Amerikai Egyesült Államokban.
Sokat foglalkoztatott, keresett fitness modell és versenyző. Ezek mellett szoftvertanácsadóként is dolgozik, illetve kineziológiát tanult. Huszonkét évesen mellrákot diagnosztizáltak nála, ám kitartásának és élni akarásának köszönhetően meggyógyult. Ezt követően fordult a sport és az egészséges életmód felé, amivel – nagyon úgy tűnik – egy életre eljegyezte magát.


Varga Norman


 

Róla mostanság az index.hu címlapjára is kikerült egy-két cikk, aki nem olvasta, annak számára egy rövid összefoglaló.
A jelenleg huszonnégy esztendős fiatalember küzdősportoló, az ún. K3 szabályrendszerben versenyez, a soroksári Pitbull Team tagja. Norman bal karját 2003. január 1-én egy kicsinyke bőrdarab híján levágta egy villamos, aminek alálökték. Karját visszavarrták, és Norman, valóságos orvosi csodaként, hihetetlen akaraterőről tanúbizonyságot téve felépült. Egy ideje már nem csupán kőkemény edzéseken vesz részt, hanem a ringbe is visszatért (annak idején ökölvívó volt). Edzője a tolószékbe kényszerült kick-box világbajnok, Sándor György. Norman elhatározása, hogy nemzetközi szintű MMA-harcos legyen. Ehhez ezúton is sok erőt és kitartást kívánok – valamint azt, hogy ez a cél váljon valósággá!!


Greg Rando


 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Greg 1970-ben született, New Yorkban. Hivatásos testépítő, egészen pontosan IFBB profi. Néhány eredménye: 1999 NPC Team Universe Championships Light Heavyweight, második helyezés; 2000 NPC Team Universe Championships Light Heavyweight, első helyezés; 2001 NPC Team Universe Championships Light Heavyweight & Overall, első helyezés; 2005 Olympia Wildcard Showdown – IFBB, nyolcadik helyezés; 2009 Pittsburgh Pro Invitational – IFBB, Lightweight, hetedik helyezés.
Hogy mi ebben a pláne?
Greg vak. Teljesen vak. Ez is egy olyan teljesítmény, amiről csak a legnagyobb elismeréssel lehet beszélni. Az akart és eltökéltség diadala.


Nick Vujicic


 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Nick 1982 december 4-én született, Melbourne-ben, szerb származású, hívő keresztény család első gyermekeként. Ő nem hivatásos sportoló. Ő tulajdonképpen hivatásos prédikátor. Ő indította útjára a Life Without Limbs alapítványt. Járja a világot, és az életről, Istenről, nehézségekről, hitről, reményről, kitartásról tart előadásokat.
Nick az ún. tetra-amelia szindrómával született, ami azt jelenti, hogy mind a négy végtagja hiányzik. Csak bal lábából fejlődött ki két ujj. Kisiskolás korában rendkívül nehéz időszakot élt át, rendszeresen megkísértette az öngyilkosság gondolata. Mára ennek nyoma sincs. Nick életvidámsága egész egyszerűen lehengerlő és varázslatos.
Az alábbi videón éppen előadás közben láthatjuk:

 

Szóval?
Kitartás, elszántság, hit, remény – és Élet.
Ennyire egyszerű.
Vagy ennyire bonyolult.
 

A bejegyzés trackback címe:

http://spiritus.blog.hu/api/trackback/id/tr961115621

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

paulkemp · http://halfpecssquad.blog.hu/ 2009.05.11. 20:42:34

Örülök, hogy végre pozitívabbnak tünsz, remélem kitartasz most már, nem igazán tudtam eddig mit mondani, nem ismertjük egymást annyira (legalább is azt hiszem), de most tényleg nagyon jól esik ilyen sorokat olvasni tőled.

mooncat · http://rajzoltam.blog.hu 2009.05.12. 10:22:54

én is örülök hogy végre újra hallunk felőled, és hogy ilyen post-tal jelentkeztél!
sokat gondoltam Rád mostanában.
(Lovecraftot olvasok újra :))

Cho. 2009.05.12. 12:56:45

Végre egy jó kis én-poszt. :)
Egyszer fent, egyszer lent.
Sajnos vannak olyan emberek (mint pl. te, vagy én is ), akiknek úgy hozta az élet, hogy nem kapta meg a biztonságos és szerető családi hátteret.
Ezek az emberek sokkal lentebbről indulnak, sokkal többet kell küzdeniük mint az átlagnak. Nemcsak az anyagiakat tekintve, hanem minden téren.
Rossz gyerekkor rengeteg komplexust és bizonytalanságot szül, amiket leküzdeni egy hosszú és verejtékes folyamat. Nekem még nem sikerült teljes egészében. De ahogy visszagondolok az életemre, könnyen lehettem volna akár drogos is, vagy hajléktalan, vagy öngyilkos. Az átlagembernek mindenképpen sok lett volna amin keresztülmentem. Sokat eddződtem, erős embernek tartom magam, muszáj volt erősnek lenni, másképp nem lennék itt.
Nálad ugyanez a helyzet.
Bár nekem nincsen diagnosztizált betegségem (mivel még sosem voltam rákszűrésen), de egyvalamit nagyon tudok:

"Ha szenved a test, fejlődik a lélek".

Azt gondolom, hogy akár az antik tárgyaknál, egy ember is akkor a legértékesebb, ha minél több dolgot "megélt" életében, és mégis megmaradt a talpán.

Nem véletlen, hogy itt vagy még köztünk, hívhatod akár fatalizmusnak is, de valószínűleg nagy dolgok állnak még előtted. :)
Jók is, rosszak is.
De élni kell, tenni kell, mindenkinek ez a dolga.
Mélyebbről indultál mint mások, de magasabbra is visz az utad.
Hajrá!

Cho. 2009.05.12. 13:23:00

A fent felsorolt emberekhez még hozzátenném az exemet. (5 évet együtt éltünk.)

Ő súlyos betegséggel született, egy bizonyos baktérium kiette a meszet a csontjaiból, így tolószékben élt tizenéves koráig. Csoda volt, hogy életben maradt.
Aztán felgyógyult (külföldön műtötték), és elhatározta, hogy testépítő lesz.
Olyannyira sikerült is neki, hogy külföldi bodybuilder versenyeken is indult, és 4 oldalas cikk jelent meg róla a Muscle magazinban "Az akaraterő diadala" címmel.

Itt van pár fotó a gyerekkori és a bodybulider korszakáról is:

www.576konzol.hu/forum_hozzaszolasok.php?lim1=19380&id=175

metarjuna 2009.05.12. 13:36:10

Jó a posztod, Vic! Örülök neki!
Még valami: Ji King 50 -> 28, változó 5,6 :)
*************************************
Line 5:
The caldron has yellow ears and metal carrying rings.
It is beneficial to persist.

The situation is in a good condition, the results of the transformational work are ready to be moved to where they are needed. It's good to go on this way.

Line 6:
The caldron has jade carrying rings.
Much good fortune.
Without disadvantage.

The situation is in an excellent condition, the results of the transformational work are ready to be moved to where they are needed. This will have a lasting influence. Things are going very well. There is no disadvantage to this.

VicGilson · http://spiritus.blog.hu 2009.05.12. 15:23:04

Először is köszönöm mindenkinek!!

@paulkemp: Örülök, hogy látlak errefelé :) Jó volt a Gran Torinós cikked a Film Magazinban!

@mooncat: Na, hogy épp' a Mesterről jutok eszedbe... Ezt jó ómennek könyvelem el :)

@Chosy: Ebben sok igazság van. Az idézetben szintén.
"Az élet olyan, mint a malomkő: vagy kicsiszol, vagy szétmorzsol. Attól függ, milyen anyagból van az ember."
És így tovább :)

Köszönet a személyes példáért is!
Nekem látod nemigen volt olyan ismerősöm anno, aki igazán nehéz élethelyzetből igazán talpraállt volna. Összeomlottak, lesüllyedtek. Volt olyan barátom, aki öngyilkos lett. Néhányan elaljasodtak (férfiak, nők egyaránt), és abban lelték örömüket, ha másokat vécécsészenek használhattak.
Csak az utóbbi néhány évben találkoztam igazán erős emberekkel.

@metarjuna: Én is örülök neki :)
Meg neked és a kommentednek is.
A Ji Kingért külön köszönet!

Gyertek máskor is!!
:)

Cho. 2009.05.12. 16:09:59

@VicGilson:

"Nekem látod nemigen volt olyan ismerősöm anno, aki igazán nehéz élethelyzetből igazán talpraállt volna. "

Nekem sem. Kb. te vagy az első. ;)

Cho. 2009.05.12. 16:12:53

@Chosy: Illetve második. De Krisztián még nagyon gyerek volt, a felgyógyulása elsősorban a szüleinek volt köszönhető.

VicGilson · http://spiritus.blog.hu 2009.05.12. 20:31:39

@Chosy: Na ugye! Te vezetsz :)
Azért alighanem a srác akarata is kellett hozzá. Főként az azt követő eredményekhez.

Cho. 2009.05.13. 10:54:05

@VicGilson: Az akarattal nála nem volt baj, sőt. Olyannyira erős akaratú volt, hogy nem sokan tudták elviselni. Egy idő után már én sem.

Athina586 2009.05.16. 09:13:47

Így van. Én is mindig ráeszmélek, hogy nem érdemes, és nem is lehet feladni. Anyám (aki súlyos, krónikus vesebeteg) mondja mindig, hogy "Harc közben kell elesni", és igaza van. Pláne azért, mert a legtöbben, akik így gondolkoztak, nem is estek el, hanem megadta nekik az élet a lehetőséget, hogy ráébredjenek, mennyivel többet tudnak elviselni és teljesíteni annál, mint amit magukról gondoltak.

VicGilson · http://spiritus.blog.hu 2009.05.16. 10:35:56

@Chosy: Ajaj. Bele se merek gondolni, hogy ez mit jelenthetett...

@Athina586: Anyukádnak igaza van! Nem szabad feladni! Ezt a hozzáállást nekem még egy kicsit gyakorolni kell :)
De mindig van kitől tanulni :)

zollendroller · http://sajatutad.hu 2009.05.22. 17:38:59

Szia Vic!
Örülök, hogy élsz. Biztos emlékszel, én "lemondtam Rólad", illetve Rádbíztam a döntést: ha akarsz, mehetsz, ha akarsz, maradsz. Szupermen is feladta (ha jól tudom), pedig ő Szupermen volt. Nekem (hogy őszinte legyek) eléggé elegem van az ilyen akaraterőbajnokokból. Valószínűleg azért, mert sokan engem is annak tartanak / tartottak, vagy tudja a fene. Nem jó dolog akaraterő bajnoknak lenni, én legalábbis utáltam / utálom. Mert az élet arra való, hogy éljük. Ki így, ki úgy. Kinek ez a sorsa, kinek az. Egyiknek könnyű, a másiknak nehéz. Vagy legalábbis az, akinek könnyű (könnyebb /mert valójában senkinek se könnyű/), azt képzeli, hogy aki szánalmasabb helyzetben van, annak nehezebb élni. Nem nehezebb. Legalábbis szerintem. Én láttam félkezűt, féllábút, kéznélkülit, lábnélkülit, végtagnélkülit élni, önállóan hajat szárítani, fiókot kinyitni-becsukni, és még sorolhatnám. Tök vidámak voltak. Fel se merült, hogy azon búslakodnának, hogy jaj jaj, milyen nehéz is nekik! Éltek, ahogy adatott. Éltek és kész. Számukra ilyen sors adatott, kész! Nagy pechük, hogy embertársaik döntő többségének volt mindenféle végtagja is és ők bizony egy végtaggal ellátott prototípusú emberre szabott világot rendeztek be, amiből mindenki más kirekesztve érezheti magát. De aki végtag nélkül született, vagy egy baleset folytán más helyzetbe került, annak ..... ááááh! Inkább befejezem, mert nem jutnék a végére napestig. A lényeg, hogy nekem más a véleményem ezekről a dolgokról. De persze minden eset más, így nem lehet egy kalap alá venni a hegymászót a vak testépítővel, vagy éppen Helen Kellerrel, a híres süket-néma-vak lánnyal.

De Veled főleg nem, Vic! Neked fájdalmaid voltak / vannak, ami más tészta. Ha annyira kész lettél volna, hogy nem bírod, befejezted volna, mint Szupermen. Az pedig, hogy mégse lettél öngyilkos, mint említetted, hanem itt maradtál és továbbra is írod a kedvenc spirituális honlapomat, az kiváltképp örömteli hír!

:o)

VicGilson · http://spiritus.blog.hu 2009.05.23. 12:11:24

@zollendroller: Szia, Zoli!
Örülök, hogy látlak erre :)

No, igen: nem lemondtál, hanem rám bíztad. Jó, hogy javítottad saját magadat :)

Érdekes és hasznos egy meglehetősen más szempontból látni ezt a kérdéskört. Már ugye a te véleményednek köszönhetően.
Tulajdonképpen igen: igazad van.

Bár talán a fenntebb felsoroltak sem 'akaraterőbajnokok' - csak néhányan annak látják őket.
Emberek, akik tudják élni az életüket.
Örülnek annak, ami és ahogyan van. És törekednek arra, hogy kihozzák a helyzetből a lehető legélhetőbb életet.

Igazad van: nem akaraterőbajnoknak lenni.

És igazad van abban is, hogy nem lehet őket egy kalap alá venni.
Sőt: másokat sem.
Mindannyiunknak megvan a saját története.
/ezzel most lehet, hogy adtál egy poszt-ötletet/

A fájdalmak megvannak most is.
Küzdelmes egy élet ez - mármint az enyém.
De hát mindannyiunké az.
Csak mindannyiunké másképp.