Napi Spiritualitás

"Kik vagyunk mi, hogy a világ sorsáról döntsünk? Döntsön maga a világ! Kik vagyunk mi, hogy titkaink legyenek a világ előtt? Hadd tudja meg őket a világ, aztán döntsön önmaga sorsáról!" "Hiszek... Van hitem. ... Hiszek, de miben? ... Hiszek a hitben... Nem kell, hogy legyen valamink, amiben higgyünk. Csak a hit kell, hogy valahol van." /Alfred Bester: Tigris! Tigris!/

Friss topikok

  • VicGilson: <a href="http://www.life.hu/bulvar/20140720-kulcsar-edina-lett-magyarorszag-szepe-udvarholgyei-... (2014.07.20. 23:33) Nehéz kereszt
  • tesz-vesz: 2. lett a La Man-i 24 órás versenyen. elképesztő. járt itthon is, mikor megnézte a tábort, meg ké... (2011.11.12. 21:35) Nagy öregek - Paul Newman
  • VicGilson: @IGe: Poénnak jó a link :) @Zollendroller: Szervusz, Zoli! Úgy tűnik, hogy igen: Popper Péternek ... (2010.06.29. 14:05) In Memoriam Popper Péter

A felszín - és ami mögötte van

2007.12.16. 20:55 | VicGilson | 2 komment

Címkék: hit mindennapok párkapcsolat csernus anthony de mello reinhold messner

"Egy újságíró arra kérte a Mestert, hogy nevezze meg azt, ami legjobban jellemzi a mai világot. A Mester habozás nélkül válaszolt:
- Az emberek napról napra többet tudnak a világról, s egyre kevesebbet magukról. ..."

/Anthony de Mello: A csend szava - Felszínesség/

Felszínesség. Üresség. Hiteltelenség.
Valóban: sajnos ezek a fogalmak uralják éppencsak elkezdődött harmadik évezredünket. Miközben lépten-nyomon percember-celebektől hangos a média, s mindent tudunk a 'sztárokról' - magunkkal nem vagyunk tisztában. Sokszor úgy érzem: mintha nem is lenne fontos.

Gyakorta emlegetem az úgynevezett 'hiteles embereket' (s nem csupán én - hála az égnek!). Mitől hiteles valaki? Hitelesnek lenni annyi, mint szavahihetőnek lenni. Aki hiteles, annak hitele, becsülete van előttünk, abban bízunk, hiszünk. Hinni pedig annyi, mint megbízni valakinek a személyében. A mindennapokban akkor hiteles valaki, ha tettei és szavai összhangban vannak egymással; hiteles az, akinek gondolatai, kijelentései és cselekedetei harmóniában vannak (vagy ahogy Csernus keményen megfogalmazza: 'nem csinál segget a szájából'). Akár ennyiből is meg lehet állapítani valakiről, hogy hiteles ember-e. Soha nem azt kell nézni, hogy egy ember mit mond (illetve: nem csak azt). Hanem hogy mit tesz. Az, hogy mit mond valaki, egy dolog. Mondani bármit lehet - főként a mai világban, ahol szinte már nincs is súlya a kimondott szónak (mivel az emberek többsége hiteltelen, és szinte senkinek nem kell felelősséget vállalnia szavaiért és tetteiért).
Viszont mégis fontos az, hogy mit mond egy ember. Egyrészt ugye kommunikálnunk kell valahogyan. Másrészről a kimondott szóhoz lehet viszonyítani. Méghozzá az illető tetteit. Nem látunk bele ugyan gondolataiba, de ha halljuk szavait és tapasztaljuk tetteit - akkor már képet alkothatunk bensőjéről is.

Az összképet kell tekinteni. Hogy valaki valóban cselekszi, éli is azt, amiről beszél, amit állít - vagy 'segget csinál a szájából'. Ha az utóbbi: a legjobb amit tehetünk, hogy minden kapcsolatot megszakítunk vele.
Hiába mondja valaki, hogy szeret - ha ezzel szemben nem hallgat meg minket, nem figyel ránk, nem áldoz ránk az idejéből (vagyis az életéből, ha így jobban tetszik). Egyik kedvenc példám a párkapcsolatok mindennapjaihoz fűződik.

Mindig mosolygok a 'bármit megtennék érted!' jellegű kijelentéseken. Nem kell 'bármit' megtenni. Csak szeretni kell, csak élni kell. Sajnos velem is megtörtént már hasonló (nem is egyszer - de a legutóbbiból végre tanultam! :)
Lehoznám a csillagokat is, elmennék a világ végére, megteszek bármit, ezer évet várnék rád, bla, bla, bla. De a problémákat megbeszélni, őszintén a szemembe nézni, meghallgatni amit mondok - arra - milyen érdekes! - nem vagy hajlandó (ekkor veszítettem el a hitemet a Másikban - amikor megláttam, hogy miféle ember is valójában).

Erről van szó.

A mindennapok zűrzavarában derül ki, hogy miféle embert választottunk társunknak, barátunknak. Megvallom őszintén: kicsit csodálkozom, hogyan tudnak emberek éveket eltölteni hazugságban, párkapcsolatban egymás mellett. Valójában tudják, hogy miféle ember a másik. Nagyon rövid idő alatt kiderül ugyanis rólunk, hogy kifélék-mifélék vagyunk. Senki sem képes a való életben huzamosabb ideig elhazudni magát. Még a legjobb színész sem. Ideig-óráig igen. De még hónapokig sem képes rá senki.
Csernus döbbenten taglalja legutóbbi könyvében, A NŐ-ben, hogy a párkapcsolati válsággal küszködők beszámoltak róla: már néhány hét(!) múltán tisztában voltak vele, milyen ember is valójában a társuk. A 'mióta nem szerelmes ebbe az emberbe?' kérdésre szinte mindig hasonló választ kapott: 'már évek óta nem'; 'már a megismerkedésünk után néhány héttel elmúlt'...

És mégis, akárhová nézünk: elromlott partnerkapcsolatok, szenvedő emberek, kínlódó gyermekek...
Csak azért, mert gyávák vagyunk és hazugok.

Jobban érdekel minket, hogy xy celebbel mi történik, mint hogy jó mélyen a tükörbe nézzünk, és változtassunk azon, amit elrontottunk.

Nagyon kevesen képesek erre.
Pedig ha igaz életet akarunk élni, meg kell tennünk.

Ne a másikat hibáztassuk! Nézzünk magunkba, hogy vajon miért dőltünk be neki! Milyen hibát követtünk el, miért mindig ugyanazokat az embereket, helyzeteket vonzottuk be életünkbe, akiket, amiket. S ha végképp nem boldogulunk magunkkal: segítséget kérni nem szégyen! Ellenkezőleg: ez az érett, bátor, felnőtt személyiség döntése, aki változni akar. S ezért hajlandó tenni is.

Vigyázzunk rá, kiket engedünk be életünkbe! Ha teljes életet akarunk élni: hiteles, gerinces emberek társaságát keressük! Olyan embereket válasszunk társainkká, akikben megbízunk, akikben hiszünk.

Ha így teszünk: megcselekedtük, amit lehetett.

"A szabadulás két, egymással ellentétes irányban található: a lemondás az egyik, az alkotás a másik. Két, egymással ellentétes ember vagy szárnyakat ad egymásnak, vagy visszatartja egymást."

/Reinhold Messner: Egy hegymászó hitvallása/

Itt folytatom!

A bejegyzés trackback címe:

https://spiritus.blog.hu/api/trackback/id/tr93266184

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Mihaj-a414 · http://csimbum.spaces.live.com 2007.12.18. 10:10:34

"Szeretni semmi. Ha szeretnek, az már valami. Ha szeretsz és szeretnek, az a minden." -- Ez a "Csak szeretni kell, csak élni kell." mondatról meg az jut eszembe, hogy az életet nem vizsgálni kell, hanem élni... Bár ez kicsit ellentétes a blogod céljával.
Emellett jó post, csak így tovább!
Mondjuk a gyávaságról szóló rész (miért nem akarnak/képesek az emberek magukba nézni) bővebb kifejtését is szívesen olvasnám.

VicGilson · http://spiritus.blog.hu 2007.12.18. 21:20:27

Szép idézet!
:)
Igen, van igazság abban, amit mondasz. Szerintem nem ellentétes az általad idézett kijelentés a blogom céljával. Ahhoz, hogy igaz életet élhessünk, olykor (sőt: rendszeresen) vizsgálnunk kell magunkat, másokat, az eseményeket (szóval: az Életünket, az Életet).

Más kérdés, hogy olykor elszalad velem a csikó, és túlgondolom, túlvizsgálom magamat, a helyzetet - vagy épp ellenkezőleg.
Dehát: én már csak így halok meg! Tökéletlenül. De folyamatosan építkezem! Ahogy a Mester mondta: még nem szép a lelkem. De szépül!
:)

Köszönöm a dícséretet!
Lesz folytatás!
Talán épp az általad említett témában...