Napi Spiritualitás

"Kik vagyunk mi, hogy a világ sorsáról döntsünk? Döntsön maga a világ! Kik vagyunk mi, hogy titkaink legyenek a világ előtt? Hadd tudja meg őket a világ, aztán döntsön önmaga sorsáról!" "Hiszek... Van hitem. ... Hiszek, de miben? ... Hiszek a hitben... Nem kell, hogy legyen valamink, amiben higgyünk. Csak a hit kell, hogy valahol van." /Alfred Bester: Tigris! Tigris!/

Friss topikok

  • VicGilson: <a href="http://www.life.hu/bulvar/20140720-kulcsar-edina-lett-magyarorszag-szepe-udvarholgyei-... (2014.07.20. 23:33) Nehéz kereszt
  • tesz-vesz: 2. lett a La Man-i 24 órás versenyen. elképesztő. járt itthon is, mikor megnézte a tábort, meg ké... (2011.11.12. 21:35) Nagy öregek - Paul Newman
  • VicGilson: @IGe: Poénnak jó a link :) @Zollendroller: Szervusz, Zoli! Úgy tűnik, hogy igen: Popper Péternek ... (2010.06.29. 14:05) In Memoriam Popper Péter

Nagy öregek - Clint Eastwood

2008.05.12. 21:07 | VicGilson | 2 komment

Címkék: élet film mozi magnum ember mester clint eastwood piszkos harry

A lehető legelfogultabb objektivitás jegyében ugyan ki mással is indíthatnám útjára ezt a rovatot, mint nagy kedvencemmel:

Clint Eastwood Jr. 1930. május 31-én, San Franciscoban jött a világra. Szülei egyszerű munkásemberek voltak: a gyermek Eastwoodnak – szegény családba születve – sok nélkülözés jutott osztályrészéül. Mivel apja – munkái miatt – bevándorolta az egész nyugati partot, ezért a család sokat költözködött. Ez természetesen nyomot hagyott benne is: már sztárként maga vallotta be, hogy gyerekként rengeteg frusztrációval küzdött. Végül Oaklandben telepedtek le; Eastwood itt is érettségizett 1949-ben. Ezt követően többféle munkával is megpróbálkozott: volt fűtő, benzinkutas, favágó, teherautósofőr, könyvelő. Utóbb a sereghez került, ahol is 1954-ben egy olyan esemény történt vele, amely új irányt adott az életének.

A frissen kiképzett újoncot a koreai frontra szállították, ám a repülőgép lezuhant. Eastwood azonban – egyedüliként – túlélte a katasztrófát (három mérföldet úszott, hogy partot érjen). Az eset akkoriban az amerikai címlapokra került, az ifjú katonával több riport is készült, felettesei pedig felfigyeltek a jóképű, szálfatermetű (193 cm), és nem mellesleg rendkívül megnyerő és intelligens interjúalanyra – és áthelyezték egy tengerészeti kiképzőtámaszpontra úszómesternek.





















Egy ritka kép a US Navy archívumából: Eastwood mint újonc, 1954 környékén

 

1955-ben, két barátja révén B-kategóriás statisztaként került az Universal stúdióhoz. Olyan mozikban játszott huszadrangú szerepeket, mint A Fekete Lagúna Rémének bosszúja, vagy a Tarantula. Akadt eset, hogy neve még a stáblistára sem került fel (pl. Lady Godiva of Coventry, Never Say Goodbye).

Szerződését azonban felfüggesztették (túlságosan kiugrónak találták az ádámcsutkáját – nem, nem: ez halál komoly; íme a példa, hogy nem csupán idehaza vannak idióták :)
Aztán 1958-ban elkísérte egyik barátját próbafelvételre, ahol is ténfergés közben felfigyelt rá egy arra járó producer. Ennek köszönhetően 1959-1965 között ő játszotta
Rowdy Yates cowboy karakterét az Egyesült Államokban rendkívül sikeres Rawhide (Marhabőr) c. sorozatban (ez egyébként 217 epizódot ért meg).































Eastwood a cowboy: egy villanásnyi Rawhide

Ezt követően jött az igazi fordulat Clint karrierjében.
1964-ben megkapta a főszerepet Sergio Leone (a Volt egyszer egy vadnyugat rendezője) új filmjében. Ez volt az Egy maréknyi dollárért. A film óriási sikert aratott (hiába élcelődött Leone azon, hogy Eastwood mindössze két arckifejezést ismer: a kalaposat – és a kalap nélkülit). A legenda megszületett. Ezt követte a film két ’folytatása’: Pár dollárral többért (1965), és A jó, a rossz és a csúf (1966).
Eastwood ehhez a magányos, szófukar bosszúállóhoz hasonló karaktereket vitt tovább egészen a hatvanas évek végéig: Coogan blöffje – film egy vagány, kisvárosi zsaru kalandjairól (1968), Kémek a sasfészekben – egy klasszikus második világháborús mozi (1968). Érdekes próbálkozás volt még az egyébként nem túl jól sikerült 1969-es Fesd át a kocsidat! vadnyugati musical.

































 

 

A fiatal Clint: még 1959-ből

 

Annál maradandóbb lett 1970-ből a Két öszvér Sarah nővérnek (ez egyfajta western-komédia – Eastwood partnere a briliáns alakítást nyújtó Shirley MacLaine), valamint a Kelly hősei c. háborús-vígjáték, amelynek itthon is komoly rajongótábora van (a szereposztás parádés: Telly Savalas, Donald Sutherland, és sokan mások; a magyar szinkron pedig telitalálat).
1971-ben Eastwood egy kemény pszichothrillerrel mint rendező is letette a névjegyét: ez volt a Játszd le nekem a Mistyt! (érdekesség, hogy a főcímdalt szintén ő maga komponálta).



 


 


 


 


 


 


 


 





 

 

Egy kicsi mozgás Eastwoodnak is kell: valamikor az ’50-es évek második felében

 

Még ugyanebben az évben megkapta az azóta kultikussá vált Piszkos Harry címszerepét. A karaktert eredetileg Frank Sinatrának szánták, aki azonban egy régebbi csuklósérülésére hivatkozva visszautasította (nem tudta rendesen kezelni a .44-es Magnumot). Steve McQueen és Paul Newman szintén elutasították a felkérést, viszont egyöntetűen Eastwoodot ajánlották a producerek figyelmébe. Innentől már ment a történet a maga útján, és mint a bemutató után bebizonyosodott: nála jobbat aligha találhattak volna erre a szerepre.

A film óriásit kaszált: a 4 millió dolláros költségvetéshez képest csak az USA-ban több mint 28 milliós bevételt produkált (csak az arányok érzékeltetéseképpen: az 1997-es Titanic 200 millióból készült – és az USA-ban 601 milliót hozott).

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 


A kultuszmozit ugyanaz a Don Siegel rendezte, aki az egy esztendővel korábbi Két öszvér Sarah nővérnek-et. Őt Eastwood egyébként mesterének tartja a filmrendezés terén.
Természetesen jöttek az új epizódok:  A Magnum ereje (1973), Az igazságosztó (1976), Az igazság útja (1983), és a Holtbiztos tipp (1988). Minden egyes részt más-más rendező jegyzett: a negyedik epizódot maga Eastwood. A filmek mind méltó folytatásai a legelsőnek, és komoly sikereket értek el a mozipénztáraknál.

 

 










































Egy kőkemény férfi gyengéd arca:
Eastwood mókust etet a Piszkos Harry egyik forgatási szünetében

 

Eastwood a Piszkos Harry-vel végképp a szupersztárok közé emelkedett. Színészi és rendezői pályafutása ezt követően is békésen és kiegyensúlyozottan megfértek egymás mellett.
A kőkemény rendőr után ismét western jött a sorban: a Fennsíkok csavargója (1973), amely egy teljesen egyedülálló hangvételű, vadnyugati klisékbe bújtatott thriller. A filmet (na ki más?) Clint Eastwood rendezte.
1974-ben a Michael Cimino (igen: az a Cimino, aki néhány évvel később Oscart kapott A szarvasvadászért) által írt és rendezett Villám és Fürgeláb c.  akció-vígjátékban főszerepelt (partnere Jeff Bridges volt, aki megérdemelten kapott alakításáért Oscar-jelölést).
1975-ben már ő ült a rendezői székben – illetve hát ülni azt nem túl sokat ülhetett. Ez a film volt ugyanis a Bosszú az Eiger csúcsán. Ebben Eastwood hegymászót alakított, és minden jelenetét kaszkadőr nélkül, saját mászótudásával vették fel.
1976 egy klasszikus, maradandó western születésének éve. Clint megrendezte A törvényenkívüli Josey Wales c. eposzt.
1978-ban jött a Mindenáron vesztes (ennek a folytatása volt 1980-ban a Bármi áron). A két film nem egyszerűen vígjáték, hanem egyértelműen önparódia, méghozzá a legjobb fajtából. A kritikusok leszólták őket, a nézők azonban imádták, és ez bődületes kasszasikert eredményezett.
1979-ben ismét Don Siegel irányítására bízta magát, és közösen vitték sikerre a megtörtént eseményeken alapuló Szökés Alcatrazból elnevezésű krimit.

1980-ban egy felemás modernkori western-vígjátékot vezényelt le: ez volt a Bronco Billy. Szintén nem túl jól sikerült munkája a ’82-es Tűzróka. A kudarcokat a már említett Az igazság útja feledtette, ’83-ból.
1984-ben viszont ismét egy frenetikus akció-vígjáték következett, a Párbaj a városban (ebben kitűnő partnere volt Burt Reynolds).
1985-ben – a változatosság jegyében – egy zseniális westernt rendezett, a Fakó lovast.
A ’86-os Halálhágó (szintén saját rendezés) ismételten telitalálat: a film ugyan akció-kategória, ennek ellenére Eastwood humort és drámát egyaránt képes volt belevinni.
1989-ben ismét egy (ön)parodisztikus vígjátékban állt a kamera elé: Rózsaszín Cadillac.
Még ’88-ban forgatta első, komoly rendezői szakmai sikerét nyújtó filmjét, a Birdöt (Charlie Parker jazz-zenész életének megfilmesítése). Ezzel 1989-ben elnyerte a legjobb rendezőnek járó Arany Glóbusz-díjat (és ugyanezen kategóriában Arany Pálmára jelölték Cannes-ban). Ebben a filmben Eastwood nem játszott – helyette Forest Whitaker alakít benne zseniálisat.

És ahogy telt az idő, úgy fordult a korosodó mester az egyre komolyabb témák felé.
1990-ben megrendezte a meglehetősen nehezen emészthető Az elefántvadászt. Ezt egy könnyedebb téma, egy akciómozi követte, A zöldfülű (ha valaki nem látta: a 60 esztendős Clint klasszisokkal jobban mutat benne izompólóban, mint az egyébként kitűnően játszó Charlie Sheen – aki akkor volt 25).

Eastwood ekkor kisebb szünetet tartott, és csak 1992-ben forgatott ismét. Ekkor azonban egy döbbenetes erejű, szakmailag és anyagilag is hallatlanul sikeres mozival tért vissza. Ez volt a Nincs bocsánat, minden idők egyik legjobban sikerült westernje. A kemény, realisztikus hangvételű, briliáns alakításokkal (Gene Hackman – aki a legjobb férfi epizódszereplő Oscarját kapta, Morgan Freeman, Richard Harris) tűzdelt film négy Oscar-díjat nyert – Clint besöpörte a legjobb filmnek és a legjobb rendezésnek járó szobrocskát.
Az azóta eltelt 16 év bebizonyította, hogy Eastwood ugyanolyan időtálló legendát alkotott, mint annak idején a szintén vele fémjelzett Dollár-trilógia, vagy a Volt egyszer egy vadnyugat, esetleg A hét mesterlövész.
Ez a western azonban nem idealizál, hanem könyörtelenül megmutatja a szereplők sötét oldalát. Miután a Munnyt alakító Eastwood ifjú társa, Schofield végez az egyik célponttal, lelkiismeretével viaskodva kiönti lelkét az öregedő gyilkosnak (ez volt az első eset, hogy a srác embert ölt). És elhangzik közöttük az egyik legütősebb párbeszéd, amit filmen valaha csak láttam:

S: Annyira hihetetlen. Hogy most már sose fog újból lélegezni. Hogy most már halott. Csak azért, mert én meghúztam a ravaszt.

M: Rohadt érzés, ha megöl valakit az ember. Elveszel tőle mindent; mindent, amije csak volt.
S: Igen. De ezek megérdemelték.
M: Mindannyian megérdemeljük.


 


 


 


 


 


 




 

 

Az első két Oscarral: 1993. 03. 29-én

 

1993-ban hatalmas kasszasiker lett a Célkeresztben, melyben ’csak’ a főszerepet játszotta el.
Ugyanebben az évben Eastwood rendezett is: a Tökéletes világban Kevin Costner vitte a prímet (a tőle szokatlan rosszfiú szerepet hibátlanul oldotta meg az Oscar-díjas ’Farkasokkal táncoló’), Clint itt csupán egy jelentősebb mellékszerepet vállalt.
1995-ben Oscar-életműdíjat kapott, és nem mellesleg megrendezte az egyik legcsodálatosabb romantikus drámát, A szív hídjait. A főszerepeket Meryl Streep és ő maga játszották. Eastwood méltó partnere tudott lenni a lélegzetelállító alakítást nyújtó Streepnek – Piszkos Harry időskorára egészen kiváló színésszé vált.
1997-ben jött az a bizonyos leszállóág. Az Államérdek c. politikai thrillerrel rendezőként és színészként egyaránt nagyot dobott. Az ezt követő, rendezőként jegyzett Éjfél a jó és a rossz kertjében viszont már csak erős közepesre sikeredett.
A ’99-es Az igazság napja thrillerben ismét rendezett és szerepelt – az eredmény ismét csak valahol az átlagos környékére tehető.

2000-ben még összerendezett egy óriási bevételű sci-fi-vígjátékot: Űrcowboyok (a négy kiöregedett asztronauta szerepében Tommy Lee Jones, James Garner, Donald Sutherland – és persze Clint Eastwood :)
2002-ben rendezte-játszotta a Véres munka c. – szintén közepes – thrillert.
Nem sokan voltak, akik még vártak valamit az öregtől. Elvégre elért már mindent, amit csak a szakmában lehetett, filmtörténelmet írt, keresett egy zsák pénzt, ráadásul betöltötte a nyugdíjkorhatárt – mi kell még? Ha annyira akar, hadd pókerezgessen el a tisztességben megőszült Piszkos Harry egy-egy átlagmozi levezénylésével – de sokra már ne számítsunk tőle.

Ámde elérkezett 2003, és Clint megrendezte a Titokzatos folyó c. remekművét.
A Dennis Lehane regényéből készült thriller minden egyes perce döbbenetes erejű, a szereplők – Sean Penn, Tim Robbins, Laura Linney, Kevin Bacon – legjobb formájukat hozták. A kritika és a közönség egyöntetűen imádta, a film minden tekintetben sikeres volt. Sokan – ítészek és nézők/rajongók egyaránt – ezt tartják Eastwood legkiforrottabb munkájának. Az vitathatatlan, hogy egyik legzseniálisabb alkotása.
2005-ben újabb Oscar-eső köszöntött Clintre: a Millió dolláros bébi még a bemutatás évében legendává vált, bevonult minden idők legkiválóbb sportfilmjei közé; a kritika hozsannázott, a pénz csak úgy dőlt, a szereplők, Hilary Swank és Morgan Freeman megérdemelten tették zsebre Oscarjukat – és mindennek a tetejébe Eastwood ismét begyűjtötte a legjobb film és a legjobb rendezés szobrocskáját (amennyire sikerült utánanéznem, példanélküli az Oscar történetében, hogy valaki még az életműdíj után – is – kapjon díjat).


 


 


 


 


 


 


 


 


 



 


 


 


 

Már megint kettő? Újabb duplázás: 2005. 02. 27-én

2006-ban ismét filmtörténeti mérföldkő következett. A dicsőség zászlaja és a Levelek Ivo Dzsimáról ugyanannak a második világháborús csatának a két, különböző szemszögből történő megfilmesítése. Előbbi az amerikai katonáké, utóbbi a szigetet védő japánoké (ez – természetesen – nem ’amerikaiul’, hanem japán nyelven lett leforgatva).

Mindkét film komoly kritikai és anyagi sikereket könyvelhet el magának.

És mivel üti el szabadidejét egy élő legenda mostanság?

Clint éppen most fejezte be az Angelina Jolie főszereplésével készült Changeling (Eastwood rendező és producer egy személyben – ahogy ezt már megszokhattuk; USA premier 2008. 11. 07.) munkálatait.
Előkészületben vannak a Gran Torino (krimi – Eastwood rendező-producer-főszereplő), és a The Human Factor (életrajzi mozi, Nelson Mandeláról) c. filmek.

Clint Eastwood lassan, de biztosan lépked ugyan a nyolcadik X felé – életkedve, munkabírása azonban olyan, hogy azt akármelyik huszonéves megirigyelhetné.
Közel 78 esztendősen a mai napig rendszeresen dolgozik és edz (súlyzózik, tornázik, kocog, úszik), egészségesen táplálkozik – és kisgyereket nevel (legfiatalabb gyermeke mindössze 11 éves).
Eastwood imádja a jazzt: hosszú évtizedek óta népszerűsíti a műfajt, rendkívül tehetséges zeneszerző és zongorista; 1997-ben a Carnegie Hallban lépett fel, óriási sikerrel. Több filmjének zenéjét maga komponálta; színész, rendező, producer, író és zeneszerző egyben.

Életpályája tökéletes példája annak, hogy az ember a semmiből is feltörhet (némi szerencsével persze), hogy nem feltétlenül kell eladnia, megtagadnia önmagát (ami pedig a hollywoodi stúdiókat így hallomásból ismerve azért nem kis teljesítmény), vagy médiamajmot csinálnia magából ahhoz, hogy sikeres legyen.
És az öreg még arra a bravúrra is képes, hogy lassan nyolcvanévesen egyre jobb és jobb filmeket tegyen le az asztalra.

Clint Eastwood „Hollywood legjobbját testesíti meg” – ahogy Chirac elnök fogalmazott, 2007. február 17-én, amikor is átnyújtotta neki a Francia Becsületrend lovagi fokozatát.

Igazat mondott.

Noha sem szakmailag, sem magánemberként nem mentes a tévedésektől, hibáktól, mégis mindig újrakezdte, törekszik rá, hogy a lehető legjobban tegye a dolgát – és mindig hű maradt önmagához és a régi, békebeli iparosmunkához, amely nem a tartalom nélküli látványorgiákat, semmitmondó számítógépes pukkanásokat, hanem azt helyezi a történetek középpontjába, amit manapság annyira hajlamosak vagyunk elfeledni és félvállról venni: az Életet és az Embert.


Clint: élj és alkoss még hosszú-hosszú ideig!!


 


 


 


 


 


 


 


 


 


 









Egy fotó 2008-ból

· 3 trackback

A bejegyzés trackback címe:

https://spiritus.blog.hu/api/trackback/id/tr99465563

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: http://Www.Intergrav.hr 2017.12.29. 12:42:00

basic structure of the skin review sheet 7 - 10mg ir adderall drug test

Trackback: Aprenda mucho más aquí 2017.12.29. 08:10:50

ativan speed - Singulair mini 4mg antihistaminika

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

virtualdog 2008.10.25. 20:56:40

Imádom Clintet! Az új filmjétől megint egy kis tökösséget várok. :D

VicGilson · http://spiritus.blog.hu 2008.10.26. 18:18:24

Üdv itt is, Ramiz!
Örülök, hogy nem vagyok egyedül az Eastwood-filmek iránti fogékonyságommal :)
Várom már én is a Gran Torinot, de a Changelinget is!
Hihetetlen a fickó: remélem én is hasonlóan aktívan ünneplem majd a 78-at :)