Napi Spiritualitás

"Kik vagyunk mi, hogy a világ sorsáról döntsünk? Döntsön maga a világ! Kik vagyunk mi, hogy titkaink legyenek a világ előtt? Hadd tudja meg őket a világ, aztán döntsön önmaga sorsáról!" "Hiszek... Van hitem. ... Hiszek, de miben? ... Hiszek a hitben... Nem kell, hogy legyen valamink, amiben higgyünk. Csak a hit kell, hogy valahol van." /Alfred Bester: Tigris! Tigris!/

Friss topikok

  • VicGilson: <a href="http://www.life.hu/bulvar/20140720-kulcsar-edina-lett-magyarorszag-szepe-udvarholgyei-... (2014.07.20. 23:33) Nehéz kereszt
  • tesz-vesz: 2. lett a La Man-i 24 órás versenyen. elképesztő. járt itthon is, mikor megnézte a tábort, meg ké... (2011.11.12. 21:35) Nagy öregek - Paul Newman
  • VicGilson: @IGe: Poénnak jó a link :) @Zollendroller: Szervusz, Zoli! Úgy tűnik, hogy igen: Popper Péternek ... (2010.06.29. 14:05) In Memoriam Popper Péter

Állj ki mellettem!

2008.07.18. 21:11 | VicGilson | 5 komment

Címkék: férfi szerelem szeretet biblia 300 társkapcsolat

Ilyen se volt még: az alábbi poszt egy komment kapcsán született meg. Ezt idézem is, szó szerint:

Tudom, nem vág a témába, de nem tudtam hova írjam. Szívesen olvasnék Tőled egy hosszabb/elemző gondolatmenetet arról, hogy meddig kell kiállnunk a párunkért, úgy értem, mi az ami "alapnak" és mi az, ami extrának számít. Pl. ha valaki akit te kedvelsz/felnézel rá stb szóban (durván) megsérti a párodat mi az a reakció, ami elvárható lenne, illetve mi az alapvető norma -szerinted-. Kisebb önkonfliktusba keveredtem, jó lenne egy okos olvasmány :)” /Chosy 2008. 07. 17. 22:43:23/

Közhelyesen tudok csak erre reagálni: igaza van-e szerinted annak, aki a támadást megfogalmazta – avagy nem?

Persze ennél összetettebb ez a dolog :)

Ez – ha jól értelmezem – egy konkrét, megtörtént eset.
Ha ezt írod: megsértette a párod, akkor ebből inkább az jön át, hogy nem volt igaza az illetőnek. Érett emberek nem durván sértegetik a másikat, ha úgy vélik: igazuk van, hanem egyszerűen csak közlik az igazságot. Illetve azt, amit ők igazságnak vélnek.

Igazából a Te reakciód nagyrészt attól függhet, hogy mennyire adsz igazat ennek a sértésnek.

Ha nem: akkor ki kell állnod a párod mellett.
Ha azt mondod: igaza van az illetőnek, akkor viszont el kell gondolkodni, hogy miben és mennyire. Ez adott esetben súlyos dilemmához vezethet (ha teszem fel számodra is nyilvánvalóvá válik a párod valamiféle olyan tulajdonsága, hibája, ami fölött addig szemet hunytál).

De lépjünk tovább.

Az, hogy az ember kiáll a mellett, akit szeret: azt hiszem természetes. Az anyák többsége akkor is gyermeke mellett áll, ha arról kiderül, hogy rablógyilkos.
Párkapcsolatban nyilván más a helyzet (többnyire legalábbis).
Az, hogy mennyire kell kiállni a másik mellett: külön kérdés.
Mivel én tudom, hogy a nicknév alatt egy ifjú hölgy áll, és hogy a partnere egy hasonló korú fiatalember, ezért felmerül bennem, hogy a párod – mint férfi – vélhetően meg tudja magát védeni, ha úgy hozza szükség. Nem feltétlenül kell tehát személy szerint neked reagálnod valamit – ha például ez a sértés akkor hangzott el, amikor mindhárman jelen voltatok (esetleg kifejezetten egy nagyobb társaságban).

Ha arról az oldalról nézzük, hogy olyasvalaki mondta ezt a durva sértést, aki ráadásul hozzád közel áll (adott esetben akár egy szülő – tehát a párod részéről anyós/apósjelölt), akkor a legjobb kimaradni ebből. Legalábbis ez a saját tapasztalatom. Ha a sértés nagyon súlyos és igaztalan, ill. úgy látod, hogy esetleg kifejezetten kedvezőtlen irányba terelheti a párkapcsolatodat – akkor is legjobb a békítő szerepében fellépni. Azaz: a véleményedet, nézőpontodat olyan diplomatikusan közölni, amennyire csak a helyzet engedi.

Ez nem azonos a meghunyászkodással, a határozatlansággal!

Egyszerűen csak ilyen szituációban egy másik durva fellépés pusztán olaj a tűzre. Határozottan és higgadtan kell megszólalni és véleményt mondani. Amennyire csak képesek vagyunk rá.

A legjobb talán (szintén saját tapasztalat), ha egyszerűen megkérdezzük azt, aki sérteget: ’Miért mondasz ilyet a barátomra? Mi a célod ezzel?’

Mert hát mit lehet erre felelni?

Az esetek nagy többségében erre nem érkezik válasz. Az illető egész egyszerűen vagy meg sem szólal, vagy tovább vagdalkozik. Ez esetben viszont ragaszkodni kell a kérdéshez!

’Nem válaszoltál a kérdésemre! Mi ezzel a célod? Mit akarsz ezzel elérni?’

Mert mi is lenne ebben a helyzetben elfogadható?
’Azt szeretném, ha a barátod észrevenné, hogy amit mondtam, abban van igazság, és elgondolkodna rajta!’
Vagyis: szeretném ha a másik fejlődne abból, amit mondok neki, szeretném, hogy jobb emberré váljon.
Ha azonban valaki így áll hozzá az emberekhez – az nem fogja durván sértegetni a másikat (jobbítási szándékának máshogyan, finomabban fog hangot adni). Vagy ha mégis elszállt az agya, akkor ettől feltehetően észhez tér, és rájön, hogy rossz oldaláról közelítette meg a kérdést.

Attól tartok, hogy a legtöbb ilyen helyzetben pusztán szimpla frusztráció, valamiféle saját, belső feldolgozatlanság, meg nem értettség az oka a viselkedésünknek. Ritkább az, hogy az efféle durva véleményeknek van valamiféle reális valóságalapja (azért az emberek többségéről nem mondható el, hogy – teszem azt - ’Te utolsó szemét gazember!’). Más kérdés, hogy ettől függetlenül is figyelmezetni illik a másikat: nem mindegy, hogy milyen formában ad hangot a kritikájának!

A konkrétumokat nyilván Te ismered, Chosy :)


Végül egy kicsit hadd beszéljek a kérdésnek arról a részéről, hogy mi az alap, az elvárható és mi az extra.

Nos, nyilván ember válogatja, hogy ki mire képes :)
Én a magam részéről, amit fent írtam, nagyon is alapvetőnek veszem ezt. A párunk melletti maximális kiállás – ha valóban szeretjük, és tudjuk, hogy aki rátámadt, annak nincs igaza – nagyon is alapvető. Szerintem.

Ez éppúgy igaz a férfiakra is!
Nem véletlenül ír valahogy úgy a Biblia, hogy elhagyja a férfi apját és anyját, és ragaszkodik az ő feleségéhez.
A társkapcsolat, az igazi párkapcsolat szövetség két ember között. Ha kell: mindenki mással szemben is! És ha az ember benne van egy igazi társkapcsolatban, párja nélkül szinte félember. Nem véletlenül a fele-ség szavunk sem (ahogy más szerzők ezt nagyon szépen elemzik is).

Óriási tévedés, hogy a egyik a másikon uralkodni rendeltetett! Ki kell egészíteniük, támogatniuk kell egymást! És a támogatás néha küzdelemmé válik: hol egymással, hol a külvilággal szemben. De szemben! És nem egymás ellen!
Ez a szövetség tehát támogatást, kiállást jelent: mindkét fél részéről. Akár a legvégsőkig.

Érdemes megnézni a 300 c. filmet!
Ez ugyebár Spárta történetének egy rövid részletét dolgozza fel. A film központi alakja a spártai király, Leónidász. Érdemes külön figyelemmel kísérni azonban hitvese, Gorgo királynő személyét! A film elején van egy kiváló jelenet, amikor is Leónidász egy kútba taszítja a hozzá küldött, vérlázítóan viselkedő perzsa követet. Mielőtt azonban a halálba küldené azt az embert, aki a rabszolgaság ígéretét tolmácsolja népének, és sértegeti a királynőt… Nos: előtte a királynőre tekint, hogy megtudja az ő döntését. És Gorgo bólint. Ez után küldi csak a halálba a király a követet.
(szapulhatjuk ugyan Hollywoodot, de a film kitűnő iskolapéldája annak, milyen is egy igazi nő, és egy igazi férfi – mégha a karakterek idealizáltak is természetesen)

A biztonság kedvéért itt a trailer; nem véletlenül választottam ezt az egyébként nem túl jó minőségű előzetest: ebben ugyanis teljes egészében benne van az idézett, ominózus jelenet (kb. 1:25-től).

 

Igen: ki kell állni a mellett, akit társunkká választottunk – s egyúttal társául szegődtünk! Még akkor is, ha ez küzdelmes utakra visz.
Ha nem tesszük: érdemes elgondolkodni, vajon miért nem?
Valóban a megfelelő kapcsolatban élünk? Valóban elég érettek vagyunk egy igazi társkapcsolatra?

Tudom, hogy ódivatú, konzervatív véleménynek tűnhet amit írok, olyannak, amit manapság a legtöbben lesajnálnak, de igenis: jóban-rosszban. Természetesen akkor, ha valóban szeretjük egymást, és meg lehet oldani a felmerülő konfliktusokat!
Tudom, hogy manapság az a trend, hogy ha nem működik egy kapcsolat – akkor építsük le. Majd lesz, jön másik – akár egy mobiltelefonnál. Nem működik a másik – hát eldobjuk. Holott lehet, hogy én nem működök megfelelően, velem van a nagyobb baj!
Nyilván nem akárkivel összeállva, és nem azon az áron, hogy megtagadjam magamat, az emberi méltóságomat. Ezért (is) kell megválogatni, hogy kivel adom össze magam! És ezért (is) kell őszintének lenni: ez valóban szerelem? Mert ilyen, igazi társkapcsolat csak igazi szerelemből válhat.

Nos: ennyit az én véleményemről :)

A bejegyzés trackback címe:

https://spiritus.blog.hu/api/trackback/id/tr57574969

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Cho. 2008.07.18. 22:24:05

Ja és a 300-ért külön nagybetűs RESPECT, bírom azt a filmet! :)

Cho. 2008.07.18. 22:29:46

Hmm egyébként a videót nézve egy újabb nagy kérdés kezdett el gyökeret verni bennem -most nem magam kapcsán, hanem úgy általánosan- arról, hogy szomorú, hogy a férfiak nagy részébe már belenevelődött -egymásba nevelik- az a felfogás, hogy a nőnek hinni, nőre hallgatni -főleg a haverokkal szemben- irtó ciki, és "papucsság". Ezek szerint Leonidas is egy nagy mamusz :))
De a másik, női oldalról is vannak ilyen botlások -100 szónak is egy vége- csúnyul a világ, és benne az ember.

VicGilson · http://spiritus.blog.hu 2008.07.18. 23:14:41

Chosy: igazán nincs mit!!

Őszintén szólva: tartottam tőle, hogy fordított a helyzet, azaz Téged ért inzultus, és a párod nem állt melléd megfelelően.
De kíváncsi voltam, mit lehet kezdeni így, a másik oldalról. Főként azért, hogy lehessen látni: mi az, amit én megtennék a másikért - és akkor rögtön tisztább, hogy mit várok el tőle.

Nem akarom különösebben kommentálni a barátod hozzáállását: feltehetően csak olaj lenne a tűzre, ha olvasná :)
De nem hiszem, hogy pacsizással intézném el, ha valaki a barátnőmet, ill. az ő életét utolsó nullának, szarnak minősítené. Még akkor sem, ha igazán jó barátom tenne ilyet.

Itt jön a képbe az, hogy az ember miért is barátkozik olyasvalakivel, aki ilyesmit vág a barátnője fejéhez. Értsd: meg vagyok győződve róla, sőt: tudom, hogy a barátaim nem mondanának ilyet a szerelmemnek (és valóban: volt már rá példa, hogy nem tartották 'hozzám valónak' egyik-másik barátnőmet, de ennek nem így adtak hangot).

Hogyan lehet ilyen emberre egyáltalán felnézni? A barátod erre a srácra felnéz? Mi kedvel, tisztel benne? Talán valami oyan, nem biztos, hogy konstruktív tulajdonságát, aminek maga is a rabja?

Msn-en számonkérni, megbeszélni?
Ez engem kísértetiesen emlékeztet Rejtő Jenő egyik történetére, amelyben egy fiatalember elmegy egy tanácsadóhoz, és segítségét kéri: hogyan tudna a kiszemelt hölgy (a menyasszonya) előtt férfiasan feltűnni. Mire a válasz: írnak a hölgynek néhány névtelen levelet, melyben vaskos szavakkal illetik, mire a vőlegény - válaszlevélben - határozott kijelentésekkel megfutamítja őket.
Hm, hm...

És igen: elsősorban Magadnak higgy!
Ne nekem, ne másnak: Magadnak!!!

Igen: azt hiszem Leónidász valóban a legnagyobb mamusz :)
Nincs pedig ezzel semmi gond: csak egy igaz Nőt kell találnia az embernek: rá lehet hallgatni. Persze ehhez Férfi kell...

Nyilván a nőknek is megvannak a maguk hibái: a poszt végével azt akartam érzékeltetni, hogy milyen is az, ha két, egymást igazán szerető és tisztelő Ember együtt él. Remélem sikerült :)

A Nő befogad, a Férfi teremt.
De a Nőnek meg kell élnie a férfi-énjét, a Férfianak a női-énjét is. Csak így tudnak igaz társai lenni egymásnak.
Nem igaz, hogy ezek az évezredes bölcsességek, életelvek érvényüket veszítették! Sőt: nagyobb szükség van erre, igaz Nőkre és Férfiakra, mint bármikor!

Továbbra is fenntartom:
"Tiszteld Apollónt, szeresd asszonyodat, és védd meg a hazát!"
azaz:
'Tiszteld az ember felett álló hatalmakat, szeresd családodat (társadat és gyermekeidet), és védd meg a Földet, melyen élsz.'

Ezek a kötelességek természetesen együttjárnak: tehát pl. társadat is tisztelned és védelmezned kell.

Ennyi.
Egyelőre :)

VicGilson · http://spiritus.blog.hu 2008.07.20. 14:09:34

Ha szeretitek egymást, és minden felmerülő konfliktust konstruktívan tudtok kezelni: akkor igazából nincs gond :)
Ennyi.

A részletesebb nő-férfi konfliktusokhoz, adok-kapokhoz, amit feszegetsz: nos, ahhoz minimum egy újabb poszt kellene részemről.
Én úgy veszem észre, hogy egyre több a 'tökös' nő, aki olyan értelemben (is) átveszi a pasiszerepet, hogy levadássza a férfiakat.

Ezzel most nem a férfiakat akarom sajnáltatni: nálunk is éppenúgy megvannak a másokat (nőket) csak kihasználó, rángató, manipuláló emberek.
De a nők részéről szintúgy.

Cho. 2008.07.20. 14:15:57

Mindennel egyetértek! :)