Napi Spiritualitás

"Kik vagyunk mi, hogy a világ sorsáról döntsünk? Döntsön maga a világ! Kik vagyunk mi, hogy titkaink legyenek a világ előtt? Hadd tudja meg őket a világ, aztán döntsön önmaga sorsáról!" "Hiszek... Van hitem. ... Hiszek, de miben? ... Hiszek a hitben... Nem kell, hogy legyen valamink, amiben higgyünk. Csak a hit kell, hogy valahol van." /Alfred Bester: Tigris! Tigris!/

Friss topikok

  • VicGilson: <a href="http://www.life.hu/bulvar/20140720-kulcsar-edina-lett-magyarorszag-szepe-udvarholgyei-... (2014.07.20. 23:33) Nehéz kereszt
  • tesz-vesz: 2. lett a La Man-i 24 órás versenyen. elképesztő. járt itthon is, mikor megnézte a tábort, meg ké... (2011.11.12. 21:35) Nagy öregek - Paul Newman
  • VicGilson: @IGe: Poénnak jó a link :) @Zollendroller: Szervusz, Zoli! Úgy tűnik, hogy igen: Popper Péternek ... (2010.06.29. 14:05) In Memoriam Popper Péter

Minek örüljek?

2008.08.21. 19:35 | VicGilson | 6 komment

Címkék: élet győzike öröm rossz szeretet alázat csodabogár david belle kelly hősei

Mostanában személyes ismerősök között és a netes cikkekben, fórumokon egyaránt szembesülök az életuntság, örömtelenség, kiábrándultság hangjaival. Eddig is találkoztam velük persze, de mintha egyre fokozódna a helyzet.
Mintha egyre erősödne a ’nincs minek örülnünk’ érzés.

Mert ugye a főnököm, a beosztottjaim, az asszony, az uram, a gyerkőcök, a barom politikusok, a klímaváltozás, és persze megint nem nyertem a lottón, és még mindig nincs aranyérmünk se...

Nem vitatom, hogy nem lehetne jobb a helyzet idehaza.
Nem vitatom, hogy ne lehetne jobbat kihozni magunkból.
Elszomorító az is, ami a médiában zajlik: a mindenkinek jár 15 perc hírnév értelmében olyan arcok kerülnek celeb – sztárnak nem nevezném őket – státuszba, hogy jobb ízlésű ember pánikszerűen csatornát vált, ha ilyesmi a szeme elé kerül; és ezek a celebek ráadásul nem csupán 15 percig maradnak.

Szóval lenne itt helyretennivaló bőven – és persze nem csak Magyarországon, külföldön is jócskán.

Mégis: úgy hiszem a nem megfelelő szemléletmód és a saját, egyéni életek rendbetételének hiánya a legfőbb gond.
Ahogy mondani szokták: minden országnak olyan vezetői vannak, amilyet megérdemel.
Nem véletlen, hogy a keleti bölcsesség is azt tanítja: az embernek mint egyénnek kell rendben lennie, ezt követően van esélye rendezett családot teremtenie, rendezett közösséget, és végül rendezett társadalmat, országot, nemzetet. Ahol a társadalom egésze, a politika zűrzavaros, igazságtalan – ott az egyes emberekkel van probléma: ezért kerültek a vezető pozíciókba nem megfelelő emberek.

Miért harapódzik el a ’Minek örüljek?’ kijelentés, amit fásultan, kiábrándultan legyintve tesznek az emberek – és egyre inkább gyűlölettől eltelve is? Mit lehet tenni?

Ha azt tapasztaljuk, hogy felborult az élet rendje a világban – állítsuk helyre a saját életrendünket!
Ne másokat, ne a világot akarjuk megváltoztatni: egy ilyen játszmában csak veszíteni lehet. És mégis: ha mi magunk konstruktív életet élünk, már hozzá is járultunk ahhoz, hogy a világ normálisabb legyen.

Ahogy a keleti filozófia mondja: ha úgy érezzük, felborult az életünk és kicsúsztak kezünkből a dolgok, térjünk vissza az alapokhoz; figyeljünk arra mit eszünk, mit iszunk, mit mondunk, mit hallgatunk meg, mire áldozunk időt. Tévedés például, hogy milliomosnak kell lenni ahhoz, hogy egészségesebb étrendet alakítsunk ki magunknak: kis utánajárással és figyelemmel ugyanannyiért vagy kevéssel többért, mint eddig már kiegyensúlyozott étrendet állíthatunk össze magunknak.

És ami igazán fontos: a szemléletmód.

Ha állandóan azt keressük, hogy mibe lehet belekötni, ha csak a rossz dolgokat vesszük észre – akkor mi magunk is tévútra vetődünk.

Nem véletlenül szerkesztem én magam sem abban a szellemben a blogot, amiben: arra helyezem a hangsúlyt, amit jónak találok. Arról írok, akiket kedvelek, amiket hasznosnak, építő jellegűnek vélek. Arra összpontosítok, amit jónak gondolok, ami örömmel tölt el.
Nem állítom azt, hogy nem lehet és nem kell kritizálni.
De az, hogy valaki folyamatosan x vagy y politikust/celebet/csokoládémárkát pocskondiázza egyrészt nem kritika, másrészt az ember ezzel a hozzáállással csak behívja és benntartja életébe a negatív eseményeket.

Ahogy Csodabogár mondta az örökzöld Kelly hőseiben: „Ne bombázz a negatív hullámaiddal!” És ez nem vicc.

Megvan a helye és módja a kritikának is.
De ha belegondolok, hány olyan embert láttam az elmúlt néhány évben, aki fröcsögve szidja mondjuk Győzikét, aztán este persze megnézi a műsorát – hogy másnap megint legyen mit fikázni. És függetlenül attól, hogy Győzike idióta-e, vagy sem, ha valakire/valamire azt mondjuk, hogy szar, de mégis állandóan vele foglalkozunk – mi magunk biztosan szarrá válunk. Az vagy, amit megeszel. És amit gondolsz.

Örülni kell a 'kis' dolgoknak is.
Örülni kell az Életnek.

Mit lehet tenni, ha valaki végképp nem talál már örömöt az életben?
Tapasztalatot kell szerezni. Másmilyet, mint addig.

Azt javasolnám, hogy első lépésben menjen el önkéntesnek valamelyik hospice-szolgálathoz. Ahol haldokló embereket ápolnak. Tegye tisztába a magukra hagyott embereket, segítsen nekik, beszélgessen velük, fogja a kezüket – és nézzen a szemükbe. Jó mélyen.

Ha itt eltöltött némi időt, akkor utána menjen el egy olyan kórházba, ahol halálos beteg (mondjuk leukémiás), esetleg fogyatékos kisgyerekeket ápolnak, gondoznak. És tapasztalja meg, mennyi öröm, szeretet és alázat van azokban a gyerekekben.

Aztán rakja össze azt, amit a fenti két bekezdés alapján tapasztalt...

Rengeteg rossz dolog történik a világban, nap mint nap. Nagyon sok rosszindulatú ember van körülöttünk. Irgalmatlan iramban pusztítjuk saját életterünket, ezt a kölcsönkapott és meg nem becsült bolygót.

De ne csak a rosszat vegyük észre!

Nézzük és lássuk, hogy van az emberekben szeretet és segítőkészség, van az arcukon öröm és mosoly is, és hogy szinte bárhol jól lehet érezni magunkat – akár egy padon, a belváros közepén.

Az alább következő felvételen David Belle, a világ talán legkiválóbb parkourje látható. A fiatalember hihetetlen képességekkel és tapasztalattal rendelkezik. És mégis: ezen a videón látható, amint éppen hibázik. Ráadásul ez még csak nem is a legnehezebb mutatványok, ugrások közé tartozik.

És hogyan viseli? Mit tesz?

Érdemes megnézni – akár még például is szogálhat.

A bejegyzés trackback címe:

https://spiritus.blog.hu/api/trackback/id/tr35626565

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Cho. 2008.08.22. 08:20:09

"Azt javasolnám, hogy első lépésben menjen el önkéntesnek valamelyik hospice-szolgálathoz. Ahol haldokló embereket ápolnak. Tegye tisztába a magukra hagyott embereket, segítsen nekik, beszélgessen velük, fogja a kezüket – és nézzen a szemükbe. Jó mélyen."

ez nagyon érdekes felvetés. az a baj ezzel, hogy a legtöbb embert nem érdekli a másik, csak és kizárólag saját maga. Innentől fogva a kör bezárult. Azon kevesek pedig, akik érdeklődnek is aziránt, hogy másoknak segítsenek, azok annyira szerencsétlenek, hogy vagy pénz vagy idő hiányában (ugye, valamiből meg kell élni igy gürcöl kifulladásig) nem tudnak tenni semmit sem.
Én haldoklókkal nem igazán szerettem volna sohasem kapcsolatba kerülni, ez is bizonyos önzés fajta, mivel túl depresszív vagyok hozzá, tuti öngyilkos lennék egy ilyen után. Viszont pár éve nagyon érdekelt Afrika, komolyan utánanéztem, hogy van-e lehetőség kimenni önkéntesnek. Sajnos itt jön képbe az, amiről beszéltem, hogy a lehetőségeid igencsak korlátozottak. Innen nem sok esélyed van kijutni hogy segíts, hacsak nincs jól tömött pénztárcát. Akinek meg van, az úgyse foglalkozik ilyesmivel.
amúgy ismét egy jó post, gratulálok! :)

darkmirjam 2008.08.23. 22:00:39

Igayad van, nincs igazság.
Szeretem olvasni a posztjaid. Jók, dehát ebben a kérdésben...kell, hogy mondjam, hülyeséget beszélsz. Klasszul levezetted, de bármi ami embert, világot, életet tartalmaz szóban, muszáj hülyeségnek lennie.

VicGilson · http://spiritus.blog.hu 2008.08.24. 17:21:08

Kösz, Chosy!
No igen: az emberek többségét sajnos nem érdekli. Ez van...

darkmirjam

Akkor muszáj, ha én írom, vagy összességében hülyeség? :)
Tkp. igazad van - dehát minden érinti valamilyen formában az embert, az életet, a világot. Oké: értem, hogy mire gondolsz - de én meg ezt látom benne :)

Egyébként ha jobban belegondolok, tényleg nem sok értelme van ennek az egésznek. Sőt: semmi.
Két végtelen ismeretlen (a születés és a halál) között néhány évtizednyi létezés - amit életnek nevezünk. Ennyi.
Az a csoda, hogy nem lesz mindenki öngyilkos.

W. C. Pucolo (törölt) 2008.08.24. 23:48:34

mondom én, hogy csináljunk egy új világrendet
egy új vallást, abban van a nagy pénz!

palacsin 2008.08.26. 05:08:45

darkmirjam:
"Igazad van, nincs igazsag" mondat onmagat cafolja. Ha telleg nincs igazsag, akkor azert mert ez se lehet igaz, ha meg van igazsag akkor azert mert hulyeseget allit. Paradoxon. Mint minden aminek ertelme van a vilagon. Peldaul az ember is, a vilag is, elet is. Paradoxon matematikai alapja, hogy onmagara valami visszautal. Mint a te mondatod.
Ha a tavol keleti bolcsesseget vesszuk alapul, akkor a vilag benne van az emberben, es az ember a vilagban. Ezek utan barmit mondtasz a vilagrol\emberrol onmagadra visszautalsz, tehat tehat paradoxon lesz belole. Igazat is modasz meg nem is. Maskent fogalmazva teljesseg van minden szavadban. Te ezt hulyesegnek hivod, tolem hiuvhatjuk igy is.
Ezert beszel hulyeseget VicVilson is, en is, es ha hiszed ha nem, te is :)
Akkor tehat mi a megoldas? Talan az, hogy nem beszelunk?