Napi Spiritualitás

"Kik vagyunk mi, hogy a világ sorsáról döntsünk? Döntsön maga a világ! Kik vagyunk mi, hogy titkaink legyenek a világ előtt? Hadd tudja meg őket a világ, aztán döntsön önmaga sorsáról!" "Hiszek... Van hitem. ... Hiszek, de miben? ... Hiszek a hitben... Nem kell, hogy legyen valamink, amiben higgyünk. Csak a hit kell, hogy valahol van." /Alfred Bester: Tigris! Tigris!/

Friss topikok

  • VicGilson: <a href="http://www.life.hu/bulvar/20140720-kulcsar-edina-lett-magyarorszag-szepe-udvarholgyei-... (2014.07.20. 23:33) Nehéz kereszt
  • tesz-vesz: 2. lett a La Man-i 24 órás versenyen. elképesztő. járt itthon is, mikor megnézte a tábort, meg ké... (2011.11.12. 21:35) Nagy öregek - Paul Newman
  • VicGilson: @IGe: Poénnak jó a link :) @Zollendroller: Szervusz, Zoli! Úgy tűnik, hogy igen: Popper Péternek ... (2010.06.29. 14:05) In Memoriam Popper Péter

Mesterek és tanítványok

2008.10.14. 20:48 | VicGilson | 11 komment

Címkék: jézus buddha mester popper péter anthony de mello lao ce tanítvány

Amikor a tanítvány készen áll – a mester megjelenik.

Így szól a régi, keleti bölcsesség.
Ha szó szerint vesszük, és arra várunk, hogy egy nap majd besétál házunk ajtaján egy idős, tisztességben megőszült, szerzetesforma ember, vagy egy égő szemű, fekete övén 11 aranycsíkot viselő harcos – akkor lehet, hogy életünk végéig hiába várunk.

A mesterek ugyanis körülöttünk vannak. Mindenhol. Bárki mesterré válhat életünkben. Sőt: ez a ’bárki’ nem feltétlenül ember.
A végső cél természetesen az, hogy mi magunk legyünk, váljunk önmagunk mesterévé. De ki mondhatja el, hogy útja végére ért, hogy átlényegítette az Univerzumot, és minden egyes másodpercében megéli magában Istent? Egy Buddha, egy Jézus igen. De mi?

Arra kell törekednünk, hogy észrevegyük: ki az, akitől életünkben tanulni tudunk? Sőt, hogy felismerjük: tanulni mindenkitől tudunk. Minden egyes emberi kapcsolatunkból, legyen az bármiféle, képessé válhatunk tanulni. És tőlünk is tanulhat bárki. Ezért is fontos, hogy mit is kezdünk az életünkkel, hogy a saját utunkon járunk-e – vagy csupán kínkeservesen majmolunk valakit, vagy valamit.

Vannak természetesen ’igazi’ Mesterek – ha nem is sokan. Olyanok, akik valóban valami tisztábbat, emelkedettebbet, jobbat hordoznak magukban, mint mi. De a hétköznapok mesterei azok, akiktől a legtöbbet tanulhatjuk – lévén, hogy belőlünk, egyszerű emberekből sokkal több van, mint nagybetűs Mesterből. Azt hiszem legalábbis :)

Ha akarjuk, sem tudjuk magunkat elhatárolni mestereinktől. Hiszen mindannyian egyazon Földön élünk, s mind ugyanabban a csónakban, az Élet nagy csónakjában evezünk.

Az eladó a pult mögött vagy a pénztárnál, a rendőr vagy a koldus az utcán, a főnökünk, a kollégánk vagy a beosztottunk, a takarítónő vagy az igazgató az üzletközpontban, a minket ellátó orvos, a plakátot ragasztó ember, a kislány, akinek visszadobtad a labdáját, vagy az a panaszosan miákoló cirmos, akit megsimogattál tegnap reggel a dolgod után futva.

Igen: sokszor egy állat lehet a legjobb mesterünk – még ha csak ideig-óráig is.
Emlékszem: annak idején két patkányt tartottam a lakásban, nagy, tágas ketrecben. Nincs is jobb, mintha a kellően idős és érett gyermek kisállatot fogad a szárnyai alá. Rengeteget lehet tanulni egy állattól – természetesen nem csupán egy gyereknek.
Gondoztam, etettem, itattam őket nap mint nap, sőt: naponta többször is. Cseréltem alattuk az almot, megfürdettem, futtattam őket, gondjukat viseltem. Gondviselés – igen. Amikor ráébredtem – még ha homályosan is -, hogy ezek az állatok itt és most tőlem függnek, hogy ez felelősség, elkötelezettség, bánat és öröm forrása egyúttal… Ők a bizalmukat adták nekem, ahogy lassanként a kezemhez szelídültek, és már várták az etetést, a közös játékot – és én a bizalmamat adtam nekik. Hogy nem harapnak meg, hogy elfogadják tőlem az ételt, a gondoskodást.

Ha őszinte érdeklődéssel fordulunk a velünk élők felé, taníthatjuk egymást.
És ott vannak persze az igazán fontos kapcsolatok. És nem pusztán azok, amelyeket most is élünk! Megtanultunk vajon mindent, amit csak lehetett a régi emberi kapcsolatainkból? A szerelmeinktől, a már nem élő nagyszüleinktől, szüleinktől, a régi barátoktól, tanároktól, ismerősöktől?

Mindannyian, akik így vagy úgy, de kapcsolatba kerülünk egymással, adunk valamiképp a másik embernek. Nem mindegy, hogy mit – és nem mindegy, hogy mit látunk meg a többi emberből.

Mielőtt nagy, kristályos igazságokat kezdenénk gyűjteni, előbb tegyük fel a kérdést magunknak: képes vagyok a hétköznapok mestereitől tanulni? És nyitott vagyok arra, hogy ők tanulhassanak tőlem? Hogy megmutassam a bennem élő Embert?

Vannak persze spirituálisabb értelemben ható mesterek.
Velük is találkozhatunk – akár hasonlóképpen nap mint nap.

Nekem ilyen a jóga mesterem, vagy a tai chi mesterem. Lehet találni akár szellemi, akár fizikai értelemben vett tanítót – akár ismerősök útján. Talán ez a legjobb módja. Nem kell glóriát, nagy kinyilatkoztatást várni. Nyitott, életvidám, őszinte, hiteles, tartással rendelkező emberekre lehet számítani – ilyeneket azonban találhatunk még, hála a Jóistennek!

És ha egy kapcsolat ideje lejár – ne keseredjünk el!

Minden múlandó, saját életünk is – de ritka az az emberi kapcsolat, amelyet ténylegesen egy életen át viszünk magunkkal.

Amikor a tanítvány készen áll – a mester megjelenik.

Ha valóban készen állsz a tanulásra – ráébredsz, hogy mi, ’mesterek’ itt vagyunk körülötted. Ahogy Ti, az én mestereim, szintén itt vagytok. Ha igazán szükséged van rá, és nem görccsel a lelkedben keresed – idővel talán lesz Mestered is. Ha mégsem – örülj neki! Hiszen:

Ha találkozol Buddhával, öld meg!

Mert ha találkozol egy ilyen Mesterrel, egy újabb képet, egy újabb illúziót, ideált vetítesz majd a valóságra, akivel hasonulni szeretnél.

Buddha, Jézus, Lao-Ce… A Mesterek. Csodálatos, tiszta, vonzó lények lehettek. Miért? Mert sikerült önmagukká és Emberré válniuk. Igazán, őszintén, hitelesen megélték magukat, az életüket, az Életet. Nem másvalakit – csak saját magukat.

Legyünk hát mi is önmagunk – csak önmagunk!
Egyszerűnek, Embernek lenni a legnehezebb.
Légy az, aki vagy. Ennyi elég.


„Egy fa alatt ül a Mester és tanítványa.
A Mester tizenhét éves.
A tanítványa hetvenéves.
A Mester tanítása abból áll, hogy hallgat.
A tanítvány hallgatja a Mester tanítását, és minden kétsége eloszlik.”
/Popper Péter: Hogyan kell tanítani?Dhattatreya első koanja/


"Tanítványság

A Mester így szólt a látogatóhoz, aki engedélyt kért, hogy a tanítványa lehessen:
- Élhetsz velem együtt, de ne kövess engem!
- Kit kövessek akkor?
- Senkit. Mihelyt elkezdesz követni valakit, megszűnsz az igazság követője lenni.”

"Vakság

- Lehetek a tanítványod?
- Csak azért vagy tanítvány, mert szemed zárva van. Mihelyt megnyitod, már nem lesz mit tanulnod tőlem, vagy bárki mástól.
- Mi szükség van akkor Mesterre?
- Hogy megláttassa veled, mennyire haszontalan dolog Mesterre hagyatkozni."
/Anthony de Mello: A csend szava/

 

A bejegyzés trackback címe:

https://spiritus.blog.hu/api/trackback/id/tr95714203

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

zollendroller · http://sajatutad.hu 2008.10.15. 14:11:00

Szellemi felüdülés Téged olvasni, kedves Barátom! A mesterség nem egy mesterség, mestered lehet bárki, mint írod is, egy állat, egy kisgyerek, vagy akár egy tér, mely kitágítja elmédet. Ez persze csak elmélet. A többség csak ide-oda dobódik, s ha nyitott, könnyen belefut egy igazi mesterbe. Csak üres pohárba lehet friss vizet tölteni. Nehéz a régen oly nehezen megszerzett tudást elengedni, mégis ez az egyetlen módja a tudatos létezésnek.

Cho. 2008.10.15. 17:55:12

Szerintem a hétköznapi mesterek azok az emberek, akik nálunk több tapasztalattal rendelkeznek egy bizonyos (vagy több) dologban, és mi felismerve ezt belátjuk, hogy még közel sem vagyunk teljesek, és igyekszünk minél többet magunkba szívni mások tudásából.
Persze ez is kétélű penge, vannak olyan emberek is a világban, akik hiába beszélnek szépen és hiába okosak -látszólag- elég egy-két olyan kinyilatkoztatási pont, amely hitét veszti a szemünkben nem csak az embernek, de az általa sugallt esetleges pozitiv tudásnak is.

VicGilson · http://spiritus.blog.hu 2008.10.15. 21:31:20

Sziasztok blog-barátaim!
:)
Rövid leszek: egyetérteni tudok csak veletek!
Nézzetek be máskor is hozzám :)

peatakana 2008.10.16. 15:36:11

Hát mégis van mesterem! Végiggondoltam, hogy milyen lényekből is áll - van köztük házilégy, eger, kettő is + egy vak csupás újszülőtt egerfi (nem fehér, természetes szürkék), hőscincer, szúnyog, fecske, pulyka, béka, keszeg, (last not least) persze a Kutya, bocsassanak meg azok, akiket netán kifelejtettem. Embereket direkt nem soroltam, pedig sokán vannak, akiknek sok mindent köszönhetek, de mindenkinek itt és most köszönöm!Azoknak is, akikkel csak egy rövid pillanatra hozott össze a sors. És külön köszönöm ennek a blognak írójának,VicGilsonnak, aki sokat segitett.

paulkemp · http://halfpecssquad.blog.hu/ 2008.10.19. 12:40:33

lehet túlságosan mélyen gyökeredzik benne a nyugati bölcselet (végülis csak ezt "tanulom" évek óta), de a klasszikus görög felgogástól én még jobbat erre felé nem láttam, ez talán felér a keleti bölcsek státusával, s ilyennel én sokkal találkoztam, illetve ezt a viselkedés formát elég sokat felveszem (legalább is ahogy észre veszem magamon).

Minden esetre a hétköznapokban tényleg akárki lehet mester, lényegileg akámilyen tettével, szavával, csak az a kérdés, hogy ki és hogyan fogadja be.

palacsin 2008.10.20. 03:41:05

Nem leszek népszerű a kommentemmel :)
Szerintem ugyanis a tanulás magányos folyamat, hiszen a tanulás maga a tapasztalás. A tapasztalásban meg hogy segíthetne bárki is? Van a mondás, miszerint "Okos ember más kárán tanul, a buta a sajátján." Ez az intellektuális tudásra talán igaz lehet. A leki tudásra (nem tudom mi lenne erre a legmegfelelőbb szó, talán csak szimplán Tudás nagy T-vel) ugyanez a gonodolat véleményem szerint inkább így hangzik: "Bölcs ember saját kárán tanul, az osotba a sajátján se." Ez persze lehet, hogy azt csak annyit jelent, hogy az ostobák közé tartozom. :)
Nagyon fontos, hogy Tudás alatt realizált tudást értek, ami az életem része, döntéseim mozgatórugója, nem pedig szavakat. Nehezen tudom elképzelni, hogy bármilyen Tudást bárkitől megtanuljak. Ez persze nem azt jelenti, hogy nincsenek rám az emberek/környezetem/életművek hatással. Épp ellenkezőleg. Rengeteg erőt, iheletet, inspirációt merítek más emberekből/állatokból/természetből, de amíg azokat nem realizálom, nem nevezném Tudásnak. Addig csak egy lehetőség, olyan mint egy virágmag: vagy kikel, vagy nem. Ha kikel akkor lesz belőle a virág, de ehhez nem elég csak befogadni, dolgozni is kell. Ahogy írtad is, a patkányaid gondozásából rengeteget tanultál. Munkád volt bennük, foglalkoztál velük. Nagyon egyetértek a posztod azon részével, hogy nyitottnak kell lenni, a "magok" befogadására, és hogy ezen magok nemcsak (főleg nem) Butthától jöhetnek, de egy taxiórától is. De ez eddig kevés. Ez még nem tudás. Ide kell a realizálás, másszóval munka, megint másszóval tapasztalás, amiben senki, de senki nem segíthet.
Mondanivalóm lényege, hogy fontos megkülönbözetetni a befogadást a realizálástól, mert a másodikkal 99%-ban bajok szoktak lenni. Az elsőt egy lusta ember is tudja, a másodikat nem. Szerintem.
Ez a poszt (meg az egész blog) például egy nagyon jó mag, kérdés, hogy kikelteti-e az olvasó magában azzal, hogy holnap például máshogy szól a zöldségeshez :)

palacsin 2008.10.20. 03:46:56

Jézusom, most látom, hogy Buddhát "tt"-vel írtam. Van még mit realizálni :)

paulkemp · http://halfpecssquad.blog.hu/ 2008.10.20. 10:16:30

ez nem aspektus kérdése palacsin? a tanulás-tankítás két élű dolog, lehet egyfelől nézni, hogy befogadok (tapasztalok), meg azt, hogy megpróbálnak átadni nekem valamit (tapasztalatot osztanak meg). én erre akartam utalni az előző kommentben

VicGilson · http://spiritus.blog.hu 2008.10.20. 11:51:39

peatakana
:)

paulkemp
Igen, teljesen igazad van: az ókori, európai, antik gondolkodást hajlamosak vagyunk elfelejteni, elhanyagolni. Én is.
Pedig annak idején nagy örömmel olvastam Platónt, Arisztotelészt és mások munkáit. Van olyan 'jó' és igaz, mint a keleti bölcsességek.

palacsin
Természetesen ez így igaz. Az embert érik ingerek. Ez - mondjuk - az első fázis. Aztán van, aki befogadni sem nagyon tud (mondjuk szellemileg vagy lelkileg annyira sérült), ezt követi a felismerés, a befogadott információk, élmények tudatosítása, majd a feldolgozás, átgondolás, konzekvenciák levonása - és - szerencsés esetben - a realizálás, a megvalósítás.
Ide már viszonylag kevesen juthatnak el. Azt hiszem legalábbis.

palacsin 2008.10.21. 03:41:09

paulkemp
De teljesen igaz, aspektus kérdése. Igazából a tanulást, mint folyamatot probáltam meg 2 részre bontani (befogadás, realizálás) ezzel is hangsúlyozva a tanulásnak az aktiv természetét.

Cho. 2008.10.21. 21:07:11

Off: Tetszett kapni egy ilyet:

chosy.blog.hu/2008/10/21/chanson_d_automne

Bocsánat ha zavartam :)