Napi Spiritualitás

"Kik vagyunk mi, hogy a világ sorsáról döntsünk? Döntsön maga a világ! Kik vagyunk mi, hogy titkaink legyenek a világ előtt? Hadd tudja meg őket a világ, aztán döntsön önmaga sorsáról!" "Hiszek... Van hitem. ... Hiszek, de miben? ... Hiszek a hitben... Nem kell, hogy legyen valamink, amiben higgyünk. Csak a hit kell, hogy valahol van." /Alfred Bester: Tigris! Tigris!/

Friss topikok

  • VicGilson: <a href="http://www.life.hu/bulvar/20140720-kulcsar-edina-lett-magyarorszag-szepe-udvarholgyei-... (2014.07.20. 23:33) Nehéz kereszt
  • tesz-vesz: 2. lett a La Man-i 24 órás versenyen. elképesztő. járt itthon is, mikor megnézte a tábort, meg ké... (2011.11.12. 21:35) Nagy öregek - Paul Newman
  • VicGilson: @IGe: Poénnak jó a link :) @Zollendroller: Szervusz, Zoli! Úgy tűnik, hogy igen: Popper Péternek ... (2010.06.29. 14:05) In Memoriam Popper Péter

A 7 titok margójára

2008.11.21. 16:30 | VicGilson | 10 komment

Címkék: bűn dosztojevszkij müller péter vétek 7 titok benső mosoly

Nos, ez a bejegyzés a ’7 titok’ nevezetű poszt kommentjei hatására íródik.

Zollendroller szerint (nagyra becsült bloggertársam, aki a játékba invitált): „…talán mégiscsak jobb, ha pár titkunkat nem mondjuk el senkinek.” Ill. „Szóval Vic, asszem, mégiscsak jobb, ha a fájó titkaink titkok maradnak. Mindenesetre köszönöm, hogy elfogadtad a felkérésemet és le is írtad 7 titkodat. Bennem már többször felbukott a kérdés: jól értelmeztem én ezt a 7 titok-játékot??? A többieké mind olyan vicces, jó hangulatú!

Nos: én is olvastam néhány más szerző bejegyzését a ’7 titok’ jegyében.
Én nem tartom őket különösebben viccesnek. Mások, mint az enyémek – ez tény. Az is tény viszont, hogy ők alapvetően más (nem jobb, és nem rosszabb: más) témában mozognak, mint én.

Ez a blog nem véletlenül kapta a spritus.blog nevet.
Mindenki a saját értékrendje szerint értelmezi azt, hogy ’7 titok’.
Én is írhattam volna arról, hogy – hasamra ütök – szeretem Dosztojevszkij műveit. Igaz is a kijelentés ráadásul. Viszont én úgy értelmezem a titkot, mint olyasvalamit, amit nem mond el akárkinek, bármilyen körülmények között az ember. És érdekesképpen mégis itt ez a blog, amelyen el lehet, el kell(?) mondani – ha úgy döntök, hogy belemegyek a játékba. Belementem.

Természetesen az is az összképhez tartozik, hogy ezek sem 100%-ig titkok. Mindegyikük olyan, amellyel egy-két hozzám közel álló személy tisztában van. Ki ezzel, ki azzal. Akad olyan is, aki mindegyikkel. A teljesen mély történéseket, okokat azonban senki nem tudja. Ill. én nem osztottam meg senkivel. Lehet, hogy tudják.

Jó kérdés ugyanis, hogy létezhet-e egyáltalán olyan, hogy titok?
Ezt abban a bizonyos posztban már említettem – lehet vele egyetérteni, meg le is lehet hülyézni, nyugodtan. Igen: akár komment formájában is. Hiszen ez itt az internet. Javarészt erről szól a történet. Lehúzom, lekurvaanyázom, lefikázom, lemocskolom, leszidom, lealjasozom. Megtehetem. Névtelen vagyok: még az IP-címekkel is lehet játszani. Létezik netcafé, dinamikus IP, egyéb átverések. Aki nagyon akarja, és ért hozzá valamelyest, azt nem olyan egyszerű megtalálni az éterben.

A töméntelen mennyiségű pornó és a celebhírek mellett ezzel van tele a net. A kiírt frusztrációkkal. Azzal, amit nem tudunk feldolgozni. Azzal, amit a hétköznapokban nem merünk a másik, a mások szemébe vágni. Tisztelet a kivételnek! Sajnos azonban azt látom: nem a gondolkodó vagy elgondolkodtató tartalom, hanem az öncélú lelki szemét virtuális térbe való zúdítása van túlsúlyban. Természetesen mindenkinek szíve-joga, miről ír a blogján. Viszont ez már nem egy privát napló. Ezt bárki elolvashatja. Éppen ezért kellene hogy működjön valamiféle felelősség. A tartalom tekintetében is. Ám – részben az anonimitás miatt – a legtöbb embernél ez nem működik. Jól tükrözi az internetes társadalom képe, hogy miféle tébolyult világban élünk.

Messzire kanyarodtam.
Elnézést.

Egyrészt azért írtam, amit és ahogyan, mert vállalom érte a felelősséget. Másrészt mert én ezt láttam meg a Zoli által közvetített játékban. Ha nem ezt írom, hanem valami mást – az már nem én vagyok. Onnantól kezdve pedig nem hiteles. És, bármennyire nehéz is elhinni: én itt is önmagamat adom.

Azért kezdtem blogot írni, mert úgy gondoltam van valamiféle mondanivalóm. Azért írok még most is olykor. De első perctől kezdve egyértelmű volt: nem személyiségem egy névtelenségbe burkolózó énje akar alkotni a nagyérdeműnek. Hanem én magam. Mostanság már ráadásul az anonimitásom is valóban a múlté: de nincs belőle probléma. Nincs mit szégyellnem.

Hadd hivatkozzak egy régebbi Müller Péter könyv, a Benső mosoly egyik történetére.

Léb rabbihoz elrohant egy tanítványa, és elpanaszolta neki, hogy a szomszédja, Móse iszonyatos rágalmakat terjeszt róla a faluban. Léb kérésére az ifjú elmesélte, mik is ezek a gyalázatos pletykák.

- Szegény Móse!… Hívd ide azonnal!
- Ide hozzád?! Azt az aljas férget?!… Miért?
- Mert amiket rólam mond: nem igaz. Én ennél sokkal nagyobb mocskokat tudok magamról… El akarom mesélni neki… Ha már gyűlöl, az igazat terjessze rólam!… Így legalább hasznára válik mindenkinek.
- Hasznára, rabbi, ha elhíreszteli a vétkeidet?!
- Az igazság, fiam, mindig hasznos. Akkor is, ha a gyűlölet mondja ki.

Ez a könyv ’95-ben jelent meg először. Temérdek hazugság nyomta akkor a lelkemet. Mégis azt gondoltam: igen! Ilyen ember szeretnék lenni! Ilyen embernek érdemes lenni, így érdemes élni! Olyan ember akarok lenni, aki mer önmaga ellen gondolkodni, aki ott, ahol piszok van rajta/benne, változni, változtatni akar magán. Akinek nem a körberajongás, vagy az imidzs a fontos, hanem a saját, benső számadása; az, hogy igazán önmaga legyen.

Sok évvel később úgy gondoltam, hogy már vagyok annyira ember, hogy képes lennék ezt megtenni. És valamivel később, az ismeretségi körömből kiderült valakiről, hogy olyan dolgokat állít rólam, amelyek egyrészt negatívak, rám nézve nem túl hízelgőek – másrészt viszont nem igazak. És vettem egy nagy levegőt, és a következő összefutásunkkor meginvitáltam egy italra. Zavarban volt, de elmentünk egy helyre, leültünk egy félreeső asztalnál, és beszélgetni kezdtünk.
Néhány mondat után eljutottunk a lényeghez.

Valami ilyesmit mondtam neki:
Nézd, hallottam, hogy állítólag miket pletykálsz rólam. Én nem tartom jónak, ha mások háta mögött beszélünk ki valakit, de ha már ezt teszed, hadd mondjam el: amiket rólam mesélsz, azok hazugságok. Elmondanék most neked egy-két igaz dolgot. Hallgasd meg, légy szíves! Én sokkal aljasabb dolgokat tudok magamról, mint amiket te terjesztesz.

És elmondtam neki röviden egy-két ’titkot’. Aztán megkérdeztem, hogy tulajdonképpen mi a célja a pletykákkal? Hátha tudnék valami más, jobb ötletet e helyett. Ami több embert vonzana, mint a pletykái. És iszonyú nagy kínban volt; kifutott a vér az arcából, kis híja volt, hogy elsírja magát. Aztán nagy nehezen bocsánatot kért, és gyorsan elköszönt.

Érdekes(?), de nem hallottam vissza az ’igazi mocsokságaimat’. Talán azt már nem terjesztette; talán igen: de az igazság már senkit nem érdekelt…

Úgy hiszem, erről van szó.

Nem vagyok szent. Nem vagyok Léb rabbi. Még csak Müller Péter sem.
De merek és tudok önmagam ellen gondolkodni és érvelni. Nem a mazochizmus jegyében. Hanem azért, hogy éppen ellenkezőleg: javítani tudjak magamon. Nem volt könnyű az út idáig (ez világosan látszik akár a ’7 titok’ posztból is), és bőven van még mit csiszolnom magamon.

De van egy-két olyan részem, ahol már szinte ragyogok. És emelt fővel tudok járni az utcán, mert tudom: ha olyasmivel szembesítenek, ami valódi, létező vétek, akkor azon leszek, hogy változtassak rajta.

Nincs bűn. Csak vétek. De egy elvétett cselekedet mozgatórugóin, az azt előidéző szándékon és magán az emberen lehet változtatni. Kell változtatni. Kellene.

Azt hiszem ezért született ez a blog.

Most lehet támadni, akár kövezni is :)

De az vesse rám az első követ, aki még sosem vétkezett :)

A bejegyzés trackback címe:

https://spiritus.blog.hu/api/trackback/id/tr31781502

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Cho. 2008.11.21. 22:04:36

Szép post.
Levetkőzted a félnivalóidat, és fel mered vállalni önmagad. Nincs ennél tiszteletreméltóbb dolog a világon (na jó, ha az "önmagad" egy sorozatgyilkost jelentene, akkor inkább azt mondanám, hogy őő izéé inkább ne add magad :) de így szerintem minden szépen a helyén van, és el tudsz számolni magadal.
Bárcsak minden ember ilyen lenne!

VicGilson · http://spiritus.blog.hu 2008.11.21. 22:14:00

Köszönöm szépen, Chosy!
Ha ilyen poszt születik, az Neked, Nektek (is) köszönhető.
Azt jelenti: jó dolgokat, jó gondolatokat írsz, írtok.
Ezért érdemes blogot írni.
Önmagam mellett az ilyen emberekért, mint például Te.
Maradok lelkes és kíváncsi olvasód továbbra is :)

Cho. 2008.11.23. 16:02:42

Köszönöm Vic, ez kölcsönös. Írjál sokat, sokszor! :)

zollendroller · http://sajatutad.hu 2008.11.24. 10:57:56

Uppsz-uppsz, kedves Vic, meg Chosy! Mekkora érzelmi kitöréseket okozott ez a 7 titok!
Mosolyogva konstatálom, hogy 5 hónapos blogger múltam során legelőször letahóznak :o) ráadásul egy ilyen miatt! Idézem:
"Zollend már ne is haragudj, de elég nagy tahóságnak tartom azt, hogy meginvitálod a barátodat egy játékba, ő készséggel elfogadja azt és eleget tesz neki, majd miután kitárulkozott bekiabálod, hogy bocs mégis hiba volt.
De ezt már csak magadban kell elszámolnod, én csak szóltam.. "

Természetesen nem nagyrabecsült Vic barátomat akartam letorkolni, hogy ugyan má, ne ilyen mélyről jövő titkokat osszommá megfele (miután ugye "meginvitáltam" őt). Hanem csupán utaltam saját érzelmi felindultságomra, melyet saját titkaim felhánytorgatása jelentett számomra. Chosy, Teszt valszi nem olvastad, vagy nem értetted, Vic szerintem fogta az adást, hogy mi okból írtam, amit írtam.

Saját titkomban leírtam például öngyilkossági kísérletemet, ami akármilyen okból is történt, a kötelet ugyanúgy ott éreztem szorulni a nyakam körül, mint 25 éve. Meg az se valami kellemes emlék, amikor kisfiam gondatlanságom miatt ütötte meg magát. Plusz még, amivel megtoldottam, az a fulladást se volt kellemes újból átélni. Chosy, örülj neki, ha a Te életedet még nem tarkítják ilyen szégyenfoltok. Ezek olyan titkaim, amiket eddig igyekeztem palástolni magam előtt, ám most nekem se Dosztojevszkíj ugrott be a "titok" szóra, hanem ezek.

Vic erre Zoli nevű barátjáról írt lehangoló emlékét írta le, s ez hozta ki belőlem, amit leírtam, hogy valószínűleg félreértettem ezt a játékot, mert itt senkitől se volt elvárva, hogy teljesen feltárulkozva égő sebeket tépjen fel önnön testéből, csupán hogy mondjon el magáról pár dolgot, amit nem mindenki tudhat.

Átestem tehát a tűzkeresztségen (?), a letahózáson, mely egy tévedésen alapult, szerintem. Azonban Chosy, ha továbbra is tartod a véleményedet, akkor viszont én is belátom, hogy "az internet egy ilyen hely, ahol bárki bárkire bármit mondhat", ahogy Vic is említette volt. :o)

VicGilson · http://spiritus.blog.hu 2008.11.24. 14:45:10

Zoli :)
Nem vettem letorkolásnak.
Egyszerűen született egy (ri)poszt a kommentetekre. Szöget ütött a fejemben, hogy miért is, vajon valóban hiba-e ennyire őszintének lenni, vagy ha nem is hiba, de okos dolog-e.
Arra jutottam, hogy részemről vállalható :)

Itt leírtam, hogy én hogyan is gondolom ezt a kérdést. Született + egy poszt a témában :)
A kettőtök vélemény pedig ütközött (ütközik?) némileg. Erről nem tehetek. Meg talán ti sem :)

Égő sebeknek, meg talán sebeknek sem nevezném már azokat, amiket leírtam. Az életem, a múltam részei. De mindegyiknek megvan a maga helye. Nincs már velük kapcsolatban bűntudatom, lelkifurdalásom. Emlékek :)

metarjuna 2008.11.24. 22:14:55

Rég olvastam ilyen őszintéket, mint az elmúlt több mint fél órában.
Igen, átsüt: ezek már gyógyultak, és nem is sebek.
Kedves Zollendroller! igazad van nem kellett volna ilyeneket írnia!
Vic, nagyon jó, hogy leírtad ezeket, csináld tovább!
:)

Cho. 2008.11.25. 06:03:11

Zollend: elnézésedet kérem, igazad van.
Valószínűleg én értelmeztem félre amit írtál, de mostmár világos.

paulkemp · http://halfpecssquad.blog.hu/ 2008.11.25. 16:13:55

gyönyörű kitárulkozás, egyszer most már tényleg leülhetnénk sörözni

VicGilson · http://spiritus.blog.hu 2008.11.26. 21:20:16

Akkor nincs más hátra, mint hogy köszönetet mondjak a kommentekért és a látogatásokéert!
Chosy-nak és Zolinak köszönöm, hogy rendezték a félreértést!
... ... ...
Valamint szeretném megköszönni ezt a díjat a macskámnak, akinek az almából oly' sok ihletet merítettem!
Köszönöm! Köszönöm!!
*****
paulkemp
Most már valóban ideje lenne. Igaz és jogos. Aki Debrecen felé járós, az írjon majd privátban, és értesítem a bloggermeetingről :)

zollendroller · http://sajatutad.hu 2008.12.06. 23:47:32

Oké, Chosy, egy percig se haragudtam, csak tisztáztam a cumót.
No! Azt hiszem, ezt a témát már túlontúl megaszontuk. Fénysebességgel olvasom Vic Woody Allenes cikkét (ami nem Woody ellenes). Nagyra becsülöm az ürgét, korábbi aktív éveimben filmkritikusként dolgoztam (többek közt a Mai Napnál), úgyhogy nem áll tőlem távol a műfaj. Ezért is értékeltem korábban nagyra Vic színészekről írt posztjait. Mert Vic abban is profi! :o)